Tigers 34. rész (+18 yaoi)

-         Mire készülsz Hae? 

-         Ezt hogy érted?

-         Gondoltam van valami terved délutánra...

-         Nos, mondhatni igen... szeretnék kettesben lenni veled most, hogy az őseim elutaztak pár napra.

-         Ohó, miért nem ezzel kezdted?

-         Mégse mondhattam mindenki előtt...

Elégedetten vigyorogtam. - Ezer éve nem voltam nálad.

-         Tudod, a szülőket nehéz rávenni, hogy kimozduljanak egy kicsit.

-         De azért neked sikerült!

-         Sok időbe telt, de igen. Ezt megünnepelni hívtalak át.

-         Hogy akarsz ünnepelni?

-         Nem terveztem semmi konkrétat. Lesz, ami lesz. De ha van valami ötleted...

-         Hm... lehet, hogy van egy két használható dolog, csak érjünk haza.

Az első buszra felszálltunk, ami felénk tartott... fél óra alatt meg is érkeztünk. – Érezd otthon magad.

-         Mint a régi szép időkben! - egyből a hálószobájába mentem és végignyúltam az ágyán - Istenem, de rég aludtam már itt!

-         Tényleg nem most volt... - leültem mellé - De akkoriban még nem volt semmi.

-         Akkoriban...

-         Azóta viszont jó pár dolog megváltozott... legalábbis én így érzem. - közelebb csúsztam hozzá.

-         Akkor még nem kellett féltsem tőled a hátsómat. - nevettem fel - Most már igen.

-         Hé, sok dologhoz két ember kell, ne fogd rám az egészet.

-         Tagadtam én bármit is? - kérdeztem ártatlanul.

-         Ne is tedd, mert aki hazudik, annak büntetés jár...

-         Szóval meg akarsz büntetni? - vontam fel a szemöldököm.

-         Eredetileg nem volt tervben, de ha rossz kisfiú vagy, akkor... - még közelebb kúsztam hozzá - ...kénytelen leszek én is rossz lenni.

Nem tudtam kontrollálni magam, ajkaira tapadtam. Először nyalogattam csábító ajkait, majd finoman beleharaptam.

-         Oké, te akartad... - súgtam ajkai közé, majd nyelvemet szájába csúsztatva mélyítettem el a csókot.

Hanyatt dőltem az ágyon, magamra húztam, és így folytattuk.

Egyre jobban kezdtünk bemelegedni, ezért lehúztam róla felsőjét.

Kezem utat talált pólója alá, felsőtestét kezdtem simogatni. - Még mindig rendesen ki vagy gyúrva. - jegyeztem meg vigyorogva.

-         Te sem szégyenkezhetsz. - apró puszikkal leptem el nyakát és mellkasát.

-         A kosarazás csodákra képes~

-         Tudom... - finoman beleharaptam nyakába.

Lassan lehúztam róla a felsőt, közben ágyékunk véletlenül összedörzsölődött, aminek következtében felnyögtem.

Egyik kezemet végighúztam fedetlen felsőtestén és levezettem egészen nadrágjáig, ahol megsimítottam éledező férfiasságát...

-         Valamit mondtak az ősök arról, hogy mit kéne, és mit nem... - tűnődtem félhangosan, miközben kidolgozott izmait bámultam.

-         Lehet... nem sűrűn szoktam figyelni.

-         Miért nem lepődök meg ezen..?

-         Talán, mert túl jól ismersz?

-         Volt 12 évem kiismerni téged. - csókoltam meg vigyorogva.

-         Már ilyen régóta ismernénk egymást? - tűnődtem, miközben még mindig simogattam odalent.

Kezdtem nagyon beindulni - Ige-en – nyögtem.

-         Fel sem tűnt. - nevetve csókoltam meg, mialatt igyekeztem kicsatolni övét.

Lehúztam a cipzárt, és a résen keresztül benyúltam, és rámarkoltam férfiasságára.

A hirtelen jött ingertől hátra csaptam fejem és hangosan felnyögtem...

-         Nem is gondoltam, hogy ilyen hangosan tudsz dorombolni. - vigyorogtam rá csillogó szemekkel.

-         Én se gondoltam volna, hogy ilyen "erőszakos" vagy...

-         Milyen legyen egy vérbeli tigris? – nevettem.

-         A partnerével gyengéd, az ellenfelével szemben vérszomjas.

-         Szóval legyek gyengédebb? - kezdtem el csókolgatni a nyakát.

-         P-például… - megint hátrébb döntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférhessen a nyakamhoz.

Magam alá fordítottam Donghae-t, és úgy folytattam, amit elkezdtem. Nyakát, kulcscsontját, majd izmos mellkasát csókolgattam, néha megszívtam puha bőrét.

Mikor már nem bírtam tovább cérnával, felhúztam magamhoz és követelőzően rátapadtam ajkaira, miközben jobb kezemmel végigsimítottam gyenge pontján.

-         Ahh... Hae! - beleremegtem érintésébe.

-         Nahát, a másik cica is tud dorombolni. - mosolyogva folytattam lenti kényeztetését.

-         Ilyen bánásmód mellett még csodálkozol? - csókoltam meg ismét.

-         Én már semmin se csodálkozok. - másik kezemet is használatba véve leszedtem róla a farmert.

-         Milyen türelmetlen valaki...

-         Nem tehetek róla... ezt váltod ki belőlem.

-         Nem baj. – kuncogtam.

Fordítottam helyzetünk, majd apró csókokkal haladtam végig ajkaitól egész boxeréig, melynek szélére ráharaptam és úgy igyekeztem leszedni róla.

-         Eddig miért nem csináltuk? - tűnődtem, miközben beletúrtam a hajába.

-         Mert nem voltunk biztosak benne, hogy tényleg ezt akarjuk... gondolom.

-         Most már biztos vagy benne? - kérdeztem. Próbáltam laza lenni, de nagyon érdekelt a válasza.

-         Úgy fogalmaznék, hogy egyre biztosabb... olyan 98% körül vagyok. - viccelődtem.

Felhúztam, és szenvedélyes csókot kezdeményeztem, majd mikor elváltunk egymástól, rá néztem  - Csak hogy meglegyen a 100%.

Alsóját ledobtam az ágy mellé, visszahajoltam ágyékához és  végignyaltam hosszán.

Woahh~ - nyögtem hangosan. Forró nyelvének érintésétől kezdtem nagyon kanos lenni.

Mikor egyre keményebbnek éreztem, már nem csak nyelvemet, de egész számat bevetettem...

-         H-ha ezt soká-ig folytatod... én... – sóhajtottam.

Egyre gyorsabban mozgattam fejemet fel-le,mit sem törődve előző kijelentésével...

-         D-donghae...

-         Hm, mondjad? - emelkedtem fel egy pillanatra.

-         Remélem, tudod, hogy nekem te vagy az első. - mondtam lassan.

-         Az első fiú vagy teljes mértékben az első? - cirógattam hasát mosolyogva.

-         12 éve a legjobb haverom vagy, szerintem tudnál róla, ha lett volna kapcsolatom...

-         Igaz, de ki tudja, hátha... esetleg eltitkoltál egy aprócska kalandot…

-         Nem titkoltam el semmit. Szóval vigyázz rám, ártatlan vagyok. - a mondat végére már nem bírtam, elnevettem magam.

-         Ártatlan? Te? Mikor voltál az... utoljára?

-         Ehh, most a lelkembe tapostál. - vigyorogtam - Olyan 12 évesen...

-         Nem kell aggódnod,vigyázni fogok rád.

-         Tudom. - komolyodtam el - Bízom benned.

Gyorsan megszabadítottam magam a felesleges textilektől, majd óvatosan befeküdtem két lába közé és egy kisebb "olajozást" követően lassan elkezdtem befelé haladni...

Fájdalmasan felsóhajtottam, de nem akartam, hogy abba hagyja. Vállába kapaszkodtam.

-         Minden rendben? - álltam meg egy pillanatra.

-         I-igen… Csak még nem vagyok hozzászokva. - mondtam lassan.

-         Ha nagyon fáj, akkor szólj és abba hagyom.

-         Csináld nyugodtan... kibírom.

-         Biztos? Nem szeretném, ha miattam nem tudnál rendesen leülni egy hétig.

-         Csináld!

Hirtelen tövig nyomtam, majd finoman mozogni kezdtem...

-         Ahw! - felnyögtem a váratlan mozdulattól. A fájdalom lassan kezdett megszűnni, helyét mámorító érzés foglalta el. Összeszorítottam izmaimat, hogy Hae-nek is élvezetesebb legyen.

Ahogy egyre inkább körém fonódott, úgy kerültem egyre közelebb a gyönyörhöz...

Fordítottam helyzetünkön. Hanyatt döntöttem, és csípőjére ültem, majd mozogni kezdtem rajta.

-         Ahw~!- egy hangos nyögés szakadt fel torkomból. Kezeimet csípőjére tettem és így segítettem a mozgásban...

-         Remélem. Elégedett. Vagy. - nyögtem lassan, majd lehajoltam, és beleharaptam alsó ajkába.

-         Teljes... mértékben. - nem engedtem, hogy elhúzódjon, visszatartottam és megcsókoltam.

-         Én... - nyögtem - azt hiszem, már... közel vagyok. - szakadtam el tőle levegőért kapkodva.

-         Szin-tén... - mordultam fel, mikor elértem a csúcsra...

-         Ahw~ - engem is magával ragadott a gyönyör, hasára élveztem.

Óvatosan kihúzódtam belőle, majd a használt gumit egy zsepibe csomagolva kidobtam és a hasamat is letöröltem. - Remélem, nem fáj nagyon. - simogattam meg hátsóját.

-         Nem nagyon... de ha fájna is, megérte! – vigyorogtam.

-         Örülök. De tekintettel rád, egy hamar nem ismételjük meg... csak ha nagyon szeretnéd.

-         Ha nem ismétlünk, be fogok szűkülni... - biggyesztettem le ajkaimat.

-         Ne aggódj, csak 1-2 napot várunk...oké?

-         Talán kibírom. – kacsintottam.

-         Gyere! - feljebb húztam a párnákra és betakartam - Holnap suli, valamikor aludnunk is kell.

Átöleltem, és arcomat belefúrtam a hátába. - Azt hiszem... szeretlek. - mondtam ki elpirulva.

-         Én is téged. - szembe fordultam vele és megpusziltam a homlokát.

Nem szóltam semmit, csak hozzábújtam, és lassan elnyomott az álom.

Tigers 33.rész

- Hát... ez váratlanul ért.

- Talán nem tetszik az ötlet?

- Nem tartunk még ott, hogy erről beszélgessünk... legalábbis szerintem.

- Még...

- Te... komolyan vetted azt, amit mondtak...?

- Talán baj, ha belegondolok a jövőmbe? A jövőnkbe.

- Igen... vagyis nem. Csak fura, hogy ennyire előre tervezel. Mi van akkor, ha... bele se akarok inkább gondolni.

- Na látod, igazam van...

- Ugye tudod, hogy szavadon foglak. Most már ha akarsz se menekülsz meg. - nevetve csúsztattam kezemet az övébe.

- Bolond volnék, ha menekülnék.

- Pontosan. Nem te vagy az egyetlen, aki még nem mutatta meg minden oldalát... de ahhoz maradnod kell, hogy a többit is láthasd.

- Már alig várom. – mosolyogtam.

- Merre megyünk tovább?

- Merre szeretnél?

- Amíg veled tudok lenni, addig nem érdekel... rád bízom magam.

- Van kedved benézni a cukrászdába?

- Igen. - "Csak ha az a liba nem lesz ott!"

- Mi a kedvenc sütid?

- Alapjáraton nagyon édesszájú vagyok, ezért szinte mindegyik... de az igazi favoritom a krémes. Neked?

- Nekem a tiramisu.

- Az is nagyon jó. Bár ilyen melegben a citromtorta a legfrissítőbb... szerintem.

- Azt nem szeretem...

- Hm, akkor... egyszer csináltam déli gyümölcsös muffint. Volt ananászos,mangós,banános és talán narancsos is. Esetleg készíthetek megint... ha szeretnéd.

- Szeretném!

- Ezer örömmel. - megérkeztünk a cukrászdába, ahol rengeteg finomabbnál finomabb süti és fagyi várt minket.

- Na, akkor te krémest kérsz? - kérdeztem mosolyogva.

- Mhm. - bólogattam.

Vettem egy krémest, és egy tiramisut, majd leültünk az egyik kis asztalkához.

- Megkóstolod? - nyújtottam felé egy falatot a villámon.

Bekaptam a felém nyújtott falatot. - De finom.

- Egyszerű, de nagyszerű... legalábbis nagymamám mondása szerint. A tiéd is jól néz ki.

- Hamm. - nyújtottam felé most én a kóstolót.

- Nagyon finom. - boldogan fogadtam el a sütidarabkát - Azt hiszem ezt is felveszem a készítendő sütik listájára.

- Azt hiszem, tetszik nekem ez a listád.

- Csak aztán el ne felejtsd lemozogni. - viccelődtem.

- Még a végén kidobnak a kosárcsapatból. – viccelődtem.

- Nehogy miattam történjen ilyen...!

- Ugyan cica, ez nem fordulhat elő. - nevettem.

- Majd eljössz velem táncolni... remekül átmozgat mindenhol.

- Rendben.

- Tényleg? - lepődtem meg - Azt hittem, nemet fogsz mondani. A fiúk általában nem szeretnek táncolni.

- Én szeretek.

- Melyik műfaj?

- Társastáncban eléggé otthon vagyok.

- Már várom, hogy megmutasd, mit tudsz.

- Hamarosan. – mosolyogtam.

- Csak nem a pénteki bulira célozgatsz?

- Nem céloztam semmire, de ha szeretnéd.

- Veled nagyon szívesen.

- Megbeszéltük.

- Öhm... ott... - mutattam arca egyik pontjára - A krémesből ott maradt a porcukor.

- Letörlöd? - kérdeztem ártatlanul.

- Ha közelebb jössz...

Eleget tettem a kérésének.

Egy apró puszi kíséretében távolítottam el a felesleges cukrot... - Kész is.

Vissza akart húzódni, de nem engedtem, még mielőtt tiltakozhatott volna, csókot leheltem ajkaira

Karjaimat nyaka köré fonva húztam közelebb magamhoz...

- Ne keressünk valami nyugodtabb helyet? - kérdeztem egy pillanatra megszakítva a csókot.

- De... az jó lenne. - kissé kipirulva kúsztam tőle arrébb.

Felálltam, és magammal húztam... megint a parkban kötöttünk ki.

Valóban sokkal nyugodtabb volt a park, alig lézengett pár ember a közelben...

Leültem egy padra, őt pedig az ölembe húztam, és folytattam, amit a cukrászdában elkezdtem.

Ismét nyakát átkarolva bújtam hozzá közelebb...

Hátát simogattam, miközben bebocsátást kértem a szájába.

Érintésétől teljesen kirázott a hideg... felsóhajtottam, így nyelve könnyen bejuthatott számba...

Egész szájüregét felfedeztem nyelvemmel, de óvatos voltam, nem akartam nagyon követelőző lenni...

Bal karom továbbra is nyakánál pihent, jobb kezem pedig lecsúszott mellkasára, majd oldalára, ahol simogatni kezdtem...

Jólesően "dorombolni" kezdtem.

- Oh, egy újabb éned... a doromboló kiscica. - mosolyogva cirógattam tovább.

- Úgy tűnik, ilyenem is van...

- Szeretem a macskákat... mindegy, hogy bújós házi kedvenc vagy éppen csúcsragadozó. Te kettő az egyben vagy... hm, gazdaságos kiszerelés.

- Gazdaságos? - felnevettem - Nem inkább full-extrás? - vigyorogtam rá csillogó szemekkel.

- Mindkét variáció helytálló, de röviden csak... tökéletes.

- Úgy gondolod?

- Ha nem így gondolnám, akkor bele se mentem volna ebbe az egészbe.

Pár pillanatig csak elmélyültem gyönyörű szemeiben, majd ismét megcsókoltam.

Olyannyira magával ragadott az érzés, hogy szinte észre se vettem, de jobb kezem már felsője alatt vándorolt...

- De belelendültél Cica! - mosolyogtam bele a csókba.

- Nem tehetek róla... - toltam el egy kicsit magamat - Ezt hozod ki belőlem... Úgy tűnik, tényleg meg lettem rontva.

- Én nem bánom. - mosolyogtam még mindig és homlokon csókoltam.

- Én... sem. Azt hiszem, a holnapot könnyedén túl fogom élni, főleg ilyen támogatás mellett.

- Mondtam már, semmi veszélyes nincs a szüleimben!

- Előttük iskola is lesz... és már nem is félek a találkozástól.

- Eddig az iskolával nem volt semmi bajod. - kuncogtam.

- Most sincs, csak jobb veled kettesben lenni vagy a tigrisekkel bóklászni valamerre, mint az iskolapadban ücsörögni.

- Ezzel nem vitatkozom...

- Ne is, mert van pár ötletem a rakoncátlan cicusok féken tartásához. - mosolyogva adtam puszit arcára.

- Azt ne hidd, hogy könnyű megzabolázni egy tigrist. - vigyorogtam kihívóan.

- Előbb vagy utóbb rá fogok jönni a titok nyitjára, és akkor a tigris a tenyeremből fog enni.

- Ebben biztos vagyok.

- Olyan jó itt veled, de lassan mennem kell haza...

- Hazavigyelek kocsival?

- Ha nem túl nagy kerülő...

- Nem az. Meg egyébként is, érted bármit!

- Köszönöm. - lekászálódtam róla.

- Nincs mit.

- Hol hagytad az autót? A sulinál?

- Igen, úgyhogy kicsit sétálnunk kell...

- Nem baj, engem nem zavar. - mosolyogtam.

- Akkor jó. - én is felálltam, és átkaroltam, majd elindultunk.

- Többször kéne így sétálgatnunk...

- Egyetértek.

- De ha vége a sulinak, akkor te dolgozni fogsz, én pedig... na ez egy jó kérdés.

- Az még messze van...

- Annyira azért nem... Hiszen már lassan áprilisnak is vége.

- A nyarat akkor sem adom, meg amúgy is, én is megyek egyetemre...

- Gondolkodtál már rajta, hogy melyikre?

- Szerintem a testnevelési a legkézenfekvőbb...

- Hm, az jól hangzik. Én még nem tudom... a kávézós dolog jó lenne, de anyuék nem hiszem, hogy hagyni fogják.

- Csak légy határozott, és sikerülni fog! – biztattam.

- Igyek... Ők meg mit csinálnak a kocsiddal? - mutattam két kapucnis ember felé.

- Hé! Tűnjetek onnan!

- Mégis mit akarnak??

- Ellopni, vagy megkarcolni.... vagy valami hasonló kedves dolgott... - gyorsan melléjük léptem - Azt mondta, tűnés! - förmedtem rájuk.

- Aish!! 

- Ez a hang... olyan ismerős.

- Nekem is nagyon ismerős ez a hang... van is egy ötletem, hogy ki lehet a gazdája...

- Ha egyre gondolunk, akkor a másik sem lehet kérdéses.

- Remélem tudjátok... - fordultam a két alak felé - hogy nagyon csúnyán megjárjátok ezt még.

- Ahhoz előbb biztosnak kéne lenned a kilétünkben, nem?

- Tudod, a hangod sok mindent elárul rólad... meg ahogy beszélsz.

- Lépjünk le. - súgtam haverom fülébe halkan.

- Még nem végeztünk...

- De... Végeztél. Húzz innen! - morogtam idegesen.

- Nyugi... - igyekeztem visszafogni Siwont.

- Nem nyugszom le, amíg el nem tűnnek. - sóhajtottam - Vagy mentek magatoktól, vagy segítek nektek. - tűrtem fel az ingem ujját.

- Kérlek! Nem szeretném, hogy bajba kerülj!

- Én nem fogok, ne aggódj...
- Hé, én nem akarok bunyót...

- Akkor kettőnk között lesz lerendezve... Gyerünk, mutasd meg, hogy mit tudsz!

- Komolyan azt akarod, hogy helyre rakjalak?!

- Ő lehet, de én nem. Inkább szálljunk be és menjünk.

Felsóhajtottam. - De csak miattad, Cica... Szállj be!

- Köszönöm. - beültem az anyósülésre és vártam, hogy elinduljunk.

Nem vártam meg a fiúk reakcióját, azonnal beindítottam a motort, és már ott sem voltunk.

- Jól döntöttél. - adtam egy puszit arcára.

- Jó, hogy velem voltál, különben biztosan megvertem volna...

- Ha valaki hívja a zsarukat, akkor komolyabb baj is lehetett volna belőle.

- Szerencsére nem történt... bocsi, hogy ennyire felhúztam magam.

- Semmi gond, megértem. Én sem örülnék neki, ha valaki piszkálná a kocsimat.

- Nem akartam, hogy ezt az énemet megismerd... - parkoltam le a házuk előtt.

- Tényleg nem zavar. Szeretnék minél többet tudni rólad. - kicsatoltam az övet.

- Kérdezz bátran, válaszolok.

- Majd írok egy listát, jó?

- Nekem megfelel. - mosolyogtam.

- Megyek is és megcsinálom. Holnap reggel találkozunk. - adtam egy csókot ajkaira.

- Aztán jó kislány legyél. – kacsintottam.

- Csak veled leszek rossz kislány. - nevetve szálltam ki.

- Remélem is. – vigyorogtam.

- Pá, kistigris! - intettem, és dobtam felé egy puszit.

- Szép álmokat cicám!

- Ha bennük leszel, meglesz.

- Majd mesélj. - nevettem.

- Gonosz leszek és nem fogok. - kiöltöttem a nyelvem - Jó éjt... oppa!

Mosolyogva hátradőltem az ülésen, és megvártam amíg bemegy, majd elhajtottam.

Szerencsére anyu nem volt otthon, így nem kellett újabb kihallgatáson részt vennem... Este lefekvés előtt még írtam Siwonnak egy sms-t, majd válasza után nemsokkal el is aludtam...