Tigers 33.rész

- Hát... ez váratlanul ért.

- Talán nem tetszik az ötlet?

- Nem tartunk még ott, hogy erről beszélgessünk... legalábbis szerintem.

- Még...

- Te... komolyan vetted azt, amit mondtak...?

- Talán baj, ha belegondolok a jövőmbe? A jövőnkbe.

- Igen... vagyis nem. Csak fura, hogy ennyire előre tervezel. Mi van akkor, ha... bele se akarok inkább gondolni.

- Na látod, igazam van...

- Ugye tudod, hogy szavadon foglak. Most már ha akarsz se menekülsz meg. - nevetve csúsztattam kezemet az övébe.

- Bolond volnék, ha menekülnék.

- Pontosan. Nem te vagy az egyetlen, aki még nem mutatta meg minden oldalát... de ahhoz maradnod kell, hogy a többit is láthasd.

- Már alig várom. – mosolyogtam.

- Merre megyünk tovább?

- Merre szeretnél?

- Amíg veled tudok lenni, addig nem érdekel... rád bízom magam.

- Van kedved benézni a cukrászdába?

- Igen. - "Csak ha az a liba nem lesz ott!"

- Mi a kedvenc sütid?

- Alapjáraton nagyon édesszájú vagyok, ezért szinte mindegyik... de az igazi favoritom a krémes. Neked?

- Nekem a tiramisu.

- Az is nagyon jó. Bár ilyen melegben a citromtorta a legfrissítőbb... szerintem.

- Azt nem szeretem...

- Hm, akkor... egyszer csináltam déli gyümölcsös muffint. Volt ananászos,mangós,banános és talán narancsos is. Esetleg készíthetek megint... ha szeretnéd.

- Szeretném!

- Ezer örömmel. - megérkeztünk a cukrászdába, ahol rengeteg finomabbnál finomabb süti és fagyi várt minket.

- Na, akkor te krémest kérsz? - kérdeztem mosolyogva.

- Mhm. - bólogattam.

Vettem egy krémest, és egy tiramisut, majd leültünk az egyik kis asztalkához.

- Megkóstolod? - nyújtottam felé egy falatot a villámon.

Bekaptam a felém nyújtott falatot. - De finom.

- Egyszerű, de nagyszerű... legalábbis nagymamám mondása szerint. A tiéd is jól néz ki.

- Hamm. - nyújtottam felé most én a kóstolót.

- Nagyon finom. - boldogan fogadtam el a sütidarabkát - Azt hiszem ezt is felveszem a készítendő sütik listájára.

- Azt hiszem, tetszik nekem ez a listád.

- Csak aztán el ne felejtsd lemozogni. - viccelődtem.

- Még a végén kidobnak a kosárcsapatból. – viccelődtem.

- Nehogy miattam történjen ilyen...!

- Ugyan cica, ez nem fordulhat elő. - nevettem.

- Majd eljössz velem táncolni... remekül átmozgat mindenhol.

- Rendben.

- Tényleg? - lepődtem meg - Azt hittem, nemet fogsz mondani. A fiúk általában nem szeretnek táncolni.

- Én szeretek.

- Melyik műfaj?

- Társastáncban eléggé otthon vagyok.

- Már várom, hogy megmutasd, mit tudsz.

- Hamarosan. – mosolyogtam.

- Csak nem a pénteki bulira célozgatsz?

- Nem céloztam semmire, de ha szeretnéd.

- Veled nagyon szívesen.

- Megbeszéltük.

- Öhm... ott... - mutattam arca egyik pontjára - A krémesből ott maradt a porcukor.

- Letörlöd? - kérdeztem ártatlanul.

- Ha közelebb jössz...

Eleget tettem a kérésének.

Egy apró puszi kíséretében távolítottam el a felesleges cukrot... - Kész is.

Vissza akart húzódni, de nem engedtem, még mielőtt tiltakozhatott volna, csókot leheltem ajkaira

Karjaimat nyaka köré fonva húztam közelebb magamhoz...

- Ne keressünk valami nyugodtabb helyet? - kérdeztem egy pillanatra megszakítva a csókot.

- De... az jó lenne. - kissé kipirulva kúsztam tőle arrébb.

Felálltam, és magammal húztam... megint a parkban kötöttünk ki.

Valóban sokkal nyugodtabb volt a park, alig lézengett pár ember a közelben...

Leültem egy padra, őt pedig az ölembe húztam, és folytattam, amit a cukrászdában elkezdtem.

Ismét nyakát átkarolva bújtam hozzá közelebb...

Hátát simogattam, miközben bebocsátást kértem a szájába.

Érintésétől teljesen kirázott a hideg... felsóhajtottam, így nyelve könnyen bejuthatott számba...

Egész szájüregét felfedeztem nyelvemmel, de óvatos voltam, nem akartam nagyon követelőző lenni...

Bal karom továbbra is nyakánál pihent, jobb kezem pedig lecsúszott mellkasára, majd oldalára, ahol simogatni kezdtem...

Jólesően "dorombolni" kezdtem.

- Oh, egy újabb éned... a doromboló kiscica. - mosolyogva cirógattam tovább.

- Úgy tűnik, ilyenem is van...

- Szeretem a macskákat... mindegy, hogy bújós házi kedvenc vagy éppen csúcsragadozó. Te kettő az egyben vagy... hm, gazdaságos kiszerelés.

- Gazdaságos? - felnevettem - Nem inkább full-extrás? - vigyorogtam rá csillogó szemekkel.

- Mindkét variáció helytálló, de röviden csak... tökéletes.

- Úgy gondolod?

- Ha nem így gondolnám, akkor bele se mentem volna ebbe az egészbe.

Pár pillanatig csak elmélyültem gyönyörű szemeiben, majd ismét megcsókoltam.

Olyannyira magával ragadott az érzés, hogy szinte észre se vettem, de jobb kezem már felsője alatt vándorolt...

- De belelendültél Cica! - mosolyogtam bele a csókba.

- Nem tehetek róla... - toltam el egy kicsit magamat - Ezt hozod ki belőlem... Úgy tűnik, tényleg meg lettem rontva.

- Én nem bánom. - mosolyogtam még mindig és homlokon csókoltam.

- Én... sem. Azt hiszem, a holnapot könnyedén túl fogom élni, főleg ilyen támogatás mellett.

- Mondtam már, semmi veszélyes nincs a szüleimben!

- Előttük iskola is lesz... és már nem is félek a találkozástól.

- Eddig az iskolával nem volt semmi bajod. - kuncogtam.

- Most sincs, csak jobb veled kettesben lenni vagy a tigrisekkel bóklászni valamerre, mint az iskolapadban ücsörögni.

- Ezzel nem vitatkozom...

- Ne is, mert van pár ötletem a rakoncátlan cicusok féken tartásához. - mosolyogva adtam puszit arcára.

- Azt ne hidd, hogy könnyű megzabolázni egy tigrist. - vigyorogtam kihívóan.

- Előbb vagy utóbb rá fogok jönni a titok nyitjára, és akkor a tigris a tenyeremből fog enni.

- Ebben biztos vagyok.

- Olyan jó itt veled, de lassan mennem kell haza...

- Hazavigyelek kocsival?

- Ha nem túl nagy kerülő...

- Nem az. Meg egyébként is, érted bármit!

- Köszönöm. - lekászálódtam róla.

- Nincs mit.

- Hol hagytad az autót? A sulinál?

- Igen, úgyhogy kicsit sétálnunk kell...

- Nem baj, engem nem zavar. - mosolyogtam.

- Akkor jó. - én is felálltam, és átkaroltam, majd elindultunk.

- Többször kéne így sétálgatnunk...

- Egyetértek.

- De ha vége a sulinak, akkor te dolgozni fogsz, én pedig... na ez egy jó kérdés.

- Az még messze van...

- Annyira azért nem... Hiszen már lassan áprilisnak is vége.

- A nyarat akkor sem adom, meg amúgy is, én is megyek egyetemre...

- Gondolkodtál már rajta, hogy melyikre?

- Szerintem a testnevelési a legkézenfekvőbb...

- Hm, az jól hangzik. Én még nem tudom... a kávézós dolog jó lenne, de anyuék nem hiszem, hogy hagyni fogják.

- Csak légy határozott, és sikerülni fog! – biztattam.

- Igyek... Ők meg mit csinálnak a kocsiddal? - mutattam két kapucnis ember felé.

- Hé! Tűnjetek onnan!

- Mégis mit akarnak??

- Ellopni, vagy megkarcolni.... vagy valami hasonló kedves dolgott... - gyorsan melléjük léptem - Azt mondta, tűnés! - förmedtem rájuk.

- Aish!! 

- Ez a hang... olyan ismerős.

- Nekem is nagyon ismerős ez a hang... van is egy ötletem, hogy ki lehet a gazdája...

- Ha egyre gondolunk, akkor a másik sem lehet kérdéses.

- Remélem tudjátok... - fordultam a két alak felé - hogy nagyon csúnyán megjárjátok ezt még.

- Ahhoz előbb biztosnak kéne lenned a kilétünkben, nem?

- Tudod, a hangod sok mindent elárul rólad... meg ahogy beszélsz.

- Lépjünk le. - súgtam haverom fülébe halkan.

- Még nem végeztünk...

- De... Végeztél. Húzz innen! - morogtam idegesen.

- Nyugi... - igyekeztem visszafogni Siwont.

- Nem nyugszom le, amíg el nem tűnnek. - sóhajtottam - Vagy mentek magatoktól, vagy segítek nektek. - tűrtem fel az ingem ujját.

- Kérlek! Nem szeretném, hogy bajba kerülj!

- Én nem fogok, ne aggódj...
- Hé, én nem akarok bunyót...

- Akkor kettőnk között lesz lerendezve... Gyerünk, mutasd meg, hogy mit tudsz!

- Komolyan azt akarod, hogy helyre rakjalak?!

- Ő lehet, de én nem. Inkább szálljunk be és menjünk.

Felsóhajtottam. - De csak miattad, Cica... Szállj be!

- Köszönöm. - beültem az anyósülésre és vártam, hogy elinduljunk.

Nem vártam meg a fiúk reakcióját, azonnal beindítottam a motort, és már ott sem voltunk.

- Jól döntöttél. - adtam egy puszit arcára.

- Jó, hogy velem voltál, különben biztosan megvertem volna...

- Ha valaki hívja a zsarukat, akkor komolyabb baj is lehetett volna belőle.

- Szerencsére nem történt... bocsi, hogy ennyire felhúztam magam.

- Semmi gond, megértem. Én sem örülnék neki, ha valaki piszkálná a kocsimat.

- Nem akartam, hogy ezt az énemet megismerd... - parkoltam le a házuk előtt.

- Tényleg nem zavar. Szeretnék minél többet tudni rólad. - kicsatoltam az övet.

- Kérdezz bátran, válaszolok.

- Majd írok egy listát, jó?

- Nekem megfelel. - mosolyogtam.

- Megyek is és megcsinálom. Holnap reggel találkozunk. - adtam egy csókot ajkaira.

- Aztán jó kislány legyél. – kacsintottam.

- Csak veled leszek rossz kislány. - nevetve szálltam ki.

- Remélem is. – vigyorogtam.

- Pá, kistigris! - intettem, és dobtam felé egy puszit.

- Szép álmokat cicám!

- Ha bennük leszel, meglesz.

- Majd mesélj. - nevettem.

- Gonosz leszek és nem fogok. - kiöltöttem a nyelvem - Jó éjt... oppa!

Mosolyogva hátradőltem az ülésen, és megvártam amíg bemegy, majd elhajtottam.

Szerencsére anyu nem volt otthon, így nem kellett újabb kihallgatáson részt vennem... Este lefekvés előtt még írtam Siwonnak egy sms-t, majd válasza után nemsokkal el is aludtam...