Tigers 29. rész

- Gyertek, várnak a kontinensek!

- Oh yeah! 

- Csak nem szereted?

- De, te talán nem?

- Van olyan, amit én nem szeretek? Matek és fizika... esetleg.

- Pedig a matek tök jó.

- Neked lehet, nekem nem... kivéve a geometria.

- Azt inkább hagyjuk...

- Oké, nem firtatom tovább.

- Ugye nem lesz számonkérés...?

- Dehogy, majd csak 2 hét múlva.

- Akkor jó, mert nem tanultam semmit.

- Ejnye...!

- Volt más, amivel elfoglalja magát.

- Ne célozgass!

- Miért ne, Yesung nincs itt.

- Akkor se.

- Valami baj van? 

- Még a végén bűntudatom lesz, hogy elvonom a figyelmedet... 

- A föciről? Sok sikert hozzá.

- Szerintem sikerülne, ha akarnám. – kacsintottam.

- Próbálkozni szabad... de nem hinném, hogy eredményes lesz.

- Majd meglátod...

- Anyuu~!

- Ti meg mit kerestek itt?

- Jöttünk boldogítani titeket. - nevettem. 

- Hurrá...

- Milyen lelkes nagybácsi...

- Valami baj van?

- Csak nincs most kedvem a hülyeségeiket hallgatni... ennyi.

Összekulcsoltam ujjainkat és rá néztem. - Miért vagy ilyen morcos?

- Nincs konkrét oka, csak ilyen a kedvem. Bocsi.

- Este felvidítalak. - súgtam a fülébe, majd adtam neki egy puszit.

- Hm, máris jobb.

- Milyen órátok lesz, fiúk?

- Tesi...

- Az jó, nem?

- De. - vigyorogtam.

- Csak óvatosan! Nem szeretném egyik fiamat se kórházba vinni.

- Nem kell aggódnod anyu.

- Lehet, hogy nem kell, de szabad.

- A figyelmes anyuka. - mosolyogtam.

- Nem bújhatok ki a bőrömből...
- Nem is kért rá senki.

*csengetnek*

- Mennünk kell, később találkozunk.
- Sziasztok!

- Legyetek jók, ha tudtok~...

- Rendben, gyerekek, a mai óra témája a légkör lesz.

- Kezd melegedni a levegő körülöttünk...

- Ez... lehet, hogy én vagyok a lassú, de hogy jön ide?

- Globális felmelegedés, levegőszennyezés... te mire gondoltál? - vigyorogtam. 

- Nem tudtam, hogy mire is gondoljak.

- Szeretek kétértelműen fogalmazni...

- Már rájöttem.

- Talán zavar?

- Dehogy, így szeretlek. - megöleltem volna, de az óra közepén furán jött volna ki.

Rávigyorogtam, majd a tanárra néztem.

Szeretem a föcit, de nagyon vártam már, hogy kicsöngessenek, mert a tanár iszonyatosan unalmasan magyarázott...

Még jó, hogy a hátsó sorban ültem, így nem volt annyira feltűnő, hogy annyit ásítozok.

- El ne aludj itt mellettem. - böktem oldalba Kaget.

- Bocsi. - könyököltem a padra - Csak keveset aludtam.

- Kyu volt, igaz?

- Ehemm... igen.

- Azért legközelebb úgy időzítsétek, hogy aludni is tudjatok.

- Hazamentünk, és a szó szoros értelmében letámadott. - pislogtam ártatlanul.

- Tombolnak benne a hormonok?

- Azért nem csak benne. - pirultam el enyhén.

- Nagyjából mindenkiben...

- Szerintem nem csak nagyjából... - megvonogattam a szemöldököm.

- Hé, én teljesen jól vagyok... nincsenek ilyen... öhm... megmozdulásaim.

- Még...

- Hova gondolsz?

- Á~gyba~! - suttogtam halkan.

- Na, ne legyél már ennyire nyúzott... Hallod, kicsöngettek. - ráncigáltam a karját.

- Ez most egy célzás akart lenni. – kuncogtam.

- Igen, arra céloztam, hogy mozdulj meg végre. Lemegyünk az udvarra, hogy kicsit felfrissülj.

- Yaa, nem akarok!

- Pedig jössz. Kyuhyun, segítenél?

- Ne bántsatok! - borultam rá a padra, karomat a fejemre pakoltam.

- Gyere, Cica! - felemeltem a padtól és elindultam vele az udvar felé.

- Gyaa, minek?

- Jót fog tenni a levegő. A filozófia úgysem olyan érdekes.

- Ha kiviszel, ellógom az órát...

- Hova szeretnél menni? A szokásos helyre?

Mosolyogva bólogattam...

- Akkor sziasztok, később találkozunk. - karomban tartva Kaget elindultam a rejtekünkbe.

- Még a végén igazgatóit kapok a sok hiányzás miatt... – vigyorogtam.

- Akkor ne menjünk el?

- Ne beszélj kétértelműen Tigris!

- Ne gondolj egyből rosszra. Mi legyen, menjünk vagy maradjunk?

- Olyan rossz az, amire én gondolok? Egyébként meg sosem volt kérdés, max költői... lelépünk!

- Ez esetben...  -tovább mentem vele a "romok közé".

- Miért van az, hogy etikán, vagy filozófián kötünk ki itt?

- Mert azok az órák a legunalmasabbak.

- Kettesben valóban izgalmasabb. – mosolyogtam.

- És mit szeretnél csinálni? - bár ezt valószínűleg felesleges volt megkérdezni.

Szorosan megöleltem, de nem szóltam semmit. Most ez nagyon jól eset.

- Valami baj van? Olyan szótlan vagy ma.

- Nem, nincs... csak olyan fáradtnak érzem magam.

- Már azt hittem, komolyabb. - visszaöleltem - Ezen egyébként könnyen segíthetünk.

- Elviszel neverlandbe? - pislogtam rá kiskutya szemekkel.

- Hát... nem pont itt és most gondoltam, de... ha tudsz estig várni, akkor első osztályú utazásban lehet részed.

- Rád bármeddig várok, ha kell. - nyomtam egy apró csókot ajkaira.

- Ezt jó hallani... megint. - viszonoztam csókját... gyengéden, minden hév nélkül.

Elhúzódtam tőle, majd a szemébe néztem. - Te vagy a mindenem. - mondtam komolyan - Szeretlek!

- Én is szeretlek... nem is tudod, mennyire.

Felsóhajtottam... - Nem tudod, min mentem keresztül a baleset után... akkor megfogadtam, hogy többet senkit nem engedek közel magamhoz, és most mégis... örülök, hogy vagy nekem.

- És leszek is. Még ha késsel fenyegetnének, akkor sem hagynálak el. Túl fontos vagy nekem ahhoz.

Megfogtam a kezét, majd egy kényelmes sarokba húztam, leültettem, és az ölébe telepedtem, fejemet a vállára hajtottam.

- Pihenj egy picit, hogy aztán mehessünk angolra. - elkezdtem hátát simogatni.

Összeborzongtam. - A franciázás jobban megy. - vigyorogtam, és adtam egy puszit a nyakára.

- Az előbb még majd' elaludtál... most meg előjön a rossz kislány éned... Bár annyira nem zavar.

- Nem tehetek róla, ezt hozod ki belőlem...

- Csak ezt... - szomorodtam el.

- Nem, nem csak ezt. - adtam neki még egy puszit.

- Ennek örülök. - szorosan magamhoz öleltem és tovább cirógattam hátát.

Laposakat pislogtam, és elaludtam a vállán.

Mivel nem akartam felébreszteni, ezért inkább igyekeztem mozdulatlanul ülni.

Amikor felébredtem, azt sem tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. - Mennyi az idő, anyu? - dünnyögtem.

- Nem az anyukád vagyok, Cica. Lassan mennünk kell, várnak angolon.

- Angol... – fintorogtam.

- Van a tesin kívül olyan óra, amit szeretsz?

- A matek, a rajz és az ének. - bólogattam komolyan - Ja, meg a biosz sem rossz, ha nem szivatnak... vagy a khm gyakorlati óra... - kacsintottam mosolyogva - Főleg, ha társul hozzá nyelvtan.

- Egész széles skálán mozog... kevesebbnek tűnt. De az angolnak is van nyelvtana... bár tény, hogy nem olyan szép, mint a francia.

Felálltam, és a kezemet nyújtottam felé. - Majd később megmutathatod nyelvtudásod.

- Ki sem hagynám. - vigyorogva fogtam meg kezét.

Hamarosan már az osztályban ültünk, néhányan kérdően néztek ránk...