Tigers 1.rész

Reggel elaludtam, így akármennyire is igyekeztem, sikeresen elkéstem. mikor "beestem" a terem ajtján mindenki felém fordult.Siwon szokás szerint jót mulatott rajtam. meglepetten láttam, hogy a tanár mellett egy új arcot látok.
-Bocsánat...-mondtam és a helyemre siettem.
-Már megszoktuk, Kage...-mondta a tanár gúnyosan-De épp idejében, még nem maradtál le semmiről, most fog bemutatkozni az új osztálytársatok.

-S-sziasztok! -szólaltam meg kissé félősen-A nevem Kim Na Rae.

-Remélem, jól ki fogsz jönni a többiekkel.-fordult felé a tanár-Ott van egy üres hely.-mutatott a mögöttem lévő üres padra.-Órák után majd valaki körbevezet.. Hm, mondjuk Kage.
-Yaa, wae?-kérdeztem.
-Ha már elkéstél, ennyit igazán megtehetsz.-megadóan sóhajtottam, és bólintottam.

Nem tehettem mást,engedelmeskedtem a tanárnak és szinte lábujjhegyen osontam a helyemre.Olyan ideges voltam,hogy képes lettem volna ott helyben leszédülni a székről.

Kicsengetés után rögtön hátra fordultam.
-Yo csajszi! Isten hozott nálunk.-mosolyogtam.

-S-szia! K-Kage,ugye?

-Yes!-bólintottam-És mi szél hozott erre?

-A szüleimmel most költöztünk ás Suwonból ide,Seoulba.Nem igazán ismerek itt senkit.Nagyon nehéz az új diákok sorsa?

-Háát nem is tudom. Ha túléli a három próbát és a beavatást, onnan már nem annyira nehéz.-mondtam halál komolyan, mire kaptam egyet a fejemre.
-Nehogy komolyan vedd, amit mond, szereti hülyíteni a népet.-szólt közbe Siwon.

-Ő ki is?-súgtam oda Kagenak.

-Siwon vagyok, örvendek.-válaszolt a srác.

-É-én Na Rae.-hajoltam meg picit a széken ülve-Akkor mi is vár rám,ha szabad tudnom?

-Bulizunk annak örömére, hogy új osztálytársunk lett. Vagy van bármilyen kívánságod?

-Ezt tényleg így szoktátok,vagy csak velem kivételeztek? Egyébként nem igazán vannak különleges elvárásaim,csak szeretnék egy nyugodt iskolai évet és egy sikeres érettségit.

-A sikeres érettségi megoldható, de hogy nyugodt lesz az év...az lehetetlen!-vigyorgott Siwon.

-Miért?Félnem kéne?

-Lehet, hogy nem ártana.-vigyorogtam rá én is.
Mielőtt válaszolhatott volna, becsöngettek, és bejött a tanár. A nap csigalassan, de elvánszorgott, s eljött az ideje, hogy körbevezessem NaRae-t.

-Csodás...-fintorogtam egyet,majd a tanár felé fordultam.A nap végén odamentem Kage-hoz. -Akkor megmutatnád,hogy mit hol találhatok?

-Természetesen, gyere - ragadtam meg a csuklóját, és húzni kezdtem. Gyorsan mutogattam meg a fontos helyeket.
-Váárj már, hová sietsz ennyire?-kérdeztem negyed órás rohanás után.
-Kosármeccs lesz!! Meg kell nézned, szerintem élvezni fogod. Siwon is játszani fog – vigyorogtam.

-És az nekem miért jó,hogy ő játszani fog?Nem is...-el kell ismernem, tényleg jó pasi,de túlságosan rosszfiúsnak tűnik,és az olyanokkal nem szabad leállni-Nem is szeretem annyira a kosárlabdát.-mondtam végül kifogásként.

-Miután látod őket játszani, biztosan megszereted, - vigyorogtam - nagyon jók!

-Rendben,elmegyek veled. De csak azért,mert nem akarok különcködni rögtön az első napomon.-egyeztem végül bele,bár tényleg semmi kedvem nem volt menni. Kage kb. végig csak vonszolt maga után,egészen a csarnokig.

-Nem fogod megbánni.-nevettem-Yaa várj meg, mindjárt jövök!-mondtam, és elszaladtam, mert megláttam Kyuhyunt. Ő is a kosárcsapat tagja volt, és odáig voltam érte. Lassan alakulni kezdtek a dolgok kettőnk között.
Ezalatt Siwon odalépett Na Rae mellé.
-Szia! Jó új arcot is látni a szurkolók között – vigyorogtam.

-Szia.Hát újnak még csak mondanám magam,de szurkolónak...Nem igazán vagyok kosár drukker.-mondtam neki őszintén.

-Akkor hogyhogy itt vagy? - kérdeztem meglepettem.

-Azt én is szeretném tudni.Valójában Kage rángatott magával,mondván,hogy nem fogom megbánni,de közben ő elrohant valahova.Szóval egyedül maradtam,bár ez nem az első eset...-kicsit elszomorodva hajtottam le a fejem és a padlót kezdtem fürkészni.

-Ne aggódj, ha jól sejtem pár perc múlva visszatér egy hatalmas vigyorral a száján.

-Ezt miből gondolod?Talán tudod,hogy hova ment?

-Persze, hogy tudom. Az öltözőnkhöz. Meccs előtt mindig ott van –vigyorogtam.

-Értem és azt hiszen,a részletekre nem vagyok kíváncsi.De neked is ott lenne a helyed velük,nem?-kezdtek fura érzések kavarogni bennem...

-Már megyek is, csak feltartott az egyik tanár. Majd találkozunk.-intett Siwon és lelépett.
Épp visszafelé siettem, mikor szembejött Siwon.
-Hwaiting Tigers! Go!Go! - kiáltottam neki vigyorogva, mire ő csak nevetett.
-Yaa, bocsi, hogy csak így itt hagytalak - mondtam mikor visszaértem Na Rae mellé.

-Semmi gond.Amíg te oda voltál,addig folytattam egy nem túl tartalmas beszélgetést Siwonnal.Amúgy mikor is kezdődik?

-Hyungal?-néztem rá felvont szemöldökkel vigyorogva-Nemsokára, gyere, első sorban a helyünk.

-Első sorban?Mi van,hirtelen vip-k lettünk?-egyből elindultunk befelé.Szinte még le sem ültünk,máris kezdődött a meccs.-Miért mondod rá azt,hogy hyung? -kérdeztem tőle pár perccel később.

-Én mindig is vip voltam-kacsintottam-hát, a szüleink jóban vannak.... vagyis csak voltak-mondtam halkan-egészen kiskorunk óta ismerjük egymást, olyan mintha a bátyám lenne-mosolyodtam el.

-Hogy-hogy csak voltak?Talán történt valami?

-Három éve a szüleim meghaltak egy autóbalesetben...

-Oh,én nagyon sajnálom...Igazán nem akartam...Részvétem.-végül csak erre az egy értelmesnek tűnő mondatocskára futotta.Remekül rà tudok kérdezni a fájó dolgokra...-Hirtelen az egész tömeg felzúgott,a fiúk újabb pontokat szereztek.

-Mm, nem gond, nem tudhattad...Yaa ezaz! gyerünk tigrisek-kiáltottam.

-Oké,el kell ismernem,tényleg jól játszanak és a látvány sem rossz.De ettől még mindig nem szeretem jobban.Sőt,szerintem te sem a sport,sokkal inkább az egyik játékos miatt vagy itt,igazam van?-reménykedtem benne,hogy most nem tapintok érzékeny témára.

-Azért a játékot is szeretem...-vigyorogtam-de a 13as játékos pont az esetem.

-13-as...13-as...-miközben az említett fiút kerestem,tekintetem akaratlanul is meg-megakadt Siwonon...-Á,meg is van.Tényleg helyes,bár nekem egy kicsit kisfiúsnak tűnik.De tudom,a könyvet sem a borítójáról kell megítélni.Hogy hívják?

-A neve Kyuhyun. Ő is az osztályunkba jár.

-Szóval Kyuhyun.Amúgy ki kicsoda a csapatban?Bár lehet,hogy hiába is mondanád el,mert a 2 fiún kívül a többieket tényleg nem ismerem...

-A 6-os Donghae, a 9-es Eunhyuk, ők11.-esek. Két bohóc, olyanok mint a testvérek, mindig együtt vannak.A 3-as pedig Yesung, évfolyamtársunk. Rendes srác majd meglátod,az ellenfelet pedig nem ismerem...

-Uhh,ennyi új név és arc egyszerre...Ki a kap...-kérdésemet a félidőt jelző síp szakította félbe-Szóval,ki a kapitány?

-Siwon.

-Gondolhattam volna.Szerzünk valamit inni?Mindjárt kiszáradok.

-Menjünk a büfébe, vagy lopjunk az öltözőből?-kérdeztem vigyorogva.

-Feltett szándékod,hogy "bűnbe" vigyél?Én megelégszek a büfés italokkal is,de ha neked csak a nehezebben beszerezhető itóka a jó,ám legyen.-azt hiszem,nem vagyok tisztában vele,hogy mire is vállalkoztam most.

-Nehezen beszerezhető? Nem tudod, mekkora tömeg van a büfében... és az öltöző ingyen ad inni.

-És még mit ad ingyen? -kuncogtam-Pár sexy pillantást a fiúktól?Esetleg többet is?

-A sexy pillanatok..izé pillantások a meccs utánra maradnak, de menjünk és meglátod-mosolyogtam.

-Miért,mi lesz a meccs után? -kérdeztem tőle út közben-Ha nyernek,akkor azért isztok,ha nem,akkor meg azért?-viccelődtem vele.

-Inni? Erre nem is gondoltam, bár jó ötlet. De ha nyernek, és valljuk be, ennek elég nagy az esélye, akkor általában lekapják a pólójukat.–vigyorogtam.

-Az nem minősül közszemérem sértésnek?

-Nem hiszem. Én inkább a szurkolók szórakoztatásának nevezném.

-Szórakoztatás?Hm,egyre kíváncsibb vagyok.

-Na mi az, valaki felkeltette az érdeklődésedet?

-N-nem...-éreztem,hogy arcom tűzpirosba megy át.

-Aha, én meg vagyok a Cinderella...

-Inkább tényleg szerezzünk valami üdítőt.-szaporáztam meg lépteimet,bár az útirányban nem voltam biztos.

-Elárultad magad.-vigyorogtam, miközben gyorsítottam, hogy tudjam mutatni az utat. Majd egy ajtó előtt megálltam és bekopogtam.

Ahogy bekopogott,rögtön ajtót nyitott az egyik fiú.Ha jól emlékszek,akkor ő Donghae.Kage egyből be is ment,de én csak tétován álltam az ajtóban.

-Te nem jössz be?-kérdezte Hae egy aranyos mosoly kíséretében.

-Nem is tudom,talán inkább mégis kivárom a sort a büfénél...-teljesen inamba szált minden kezdeti bátorságom.Nem értem,hogy Kage hogyan képes minden félelem nélkül bemenni egy fiúkkal teli aprócska helyiségbe.

-Hát, ha szeretsz sorban állni...
-Mire vársz még? Nem fognak megenni! - kiáltottam ki, miközben megragadtam a hozzám legközelebb lévő vizesüveget.

Hát...Akkor...Nincs más hátra,mint előre...-Sziasztok-hajoltam meg-A nevem Kim Na Rae.Új diák vagyok Kage osztályában.

-Nézzétek mennyire meg van ijedve-vigyorgott Yesung.
-Majd mi változtatunk ezen-pattant fel Eunhyuk és átkarolta a lány vállát-mint jó haveroknak szokás.

-É-én nem vagyok megijedve...-valójában ez hazugság volt,úgy reszkettem,mint egy nyárfalevél-Nincs min változtatni.Sőt,nem pont miattatok fogok megváltozni!-kicsit felbátorodtam,de lehet,hogy nem kellett volna...

-Valóóban?-szólalt meg gúnyosan Kyuhyun-Akkor miért nézel ki úgy, mint aki alig áll a lábán?

-Én...csak...-remek,megint nem tudok egy épkézláb mondatot összerakni-Mert nagyon szomjas vagyok.-vágtam rá végül,bár ez meglehetősen gyenge hazugság. -Kage,kaphatok egy üveggel?

-Persze-mellé sétáltam, és adtam neki egy flakont-manó, visszafoghatnád egy kicsit magad, mert a végén még rossz színben fogsz feltűnni-kacsintottam Kyura-ne is törődj vele, mindig ilyen-fordultam NaRae-hez.

-Köszi.-megragadtam az üveget,kinyitottam és belekortyoltam-Egyébként nagyon jól játszottatok az első etapban.

-Csak hozzuk a formánkat-mosolygott Siwon.

-Ha te mondod...Most láttalak titeket először.De igaz az,amit Kage mondott a nyerés utáni dolgokról?-megint éreztem,hogy kezdek pirulni...

-Mit mondott?-nézett rám az összes fiú meglepetten.

-A-azt,hogy ha nyertek,akkor...ömm...félig-meddig...levetkőztök...-mindenhova néztem,csak a fiúkra nem.

-Kagee. Megrontod szegény ártatlan kislányt!-fordult hozzám Siwon.
-Talán szeretnéd?-kérdezte Yesung és egy kicsit felhúzta a pólója alját.

-N-nem...-eltakartam az egész arcomat-Kage,nem megyünk inkább vissza a nézőtérre?

-Mehetünk... Go, Tigers, go!-bíztattam a fiúkat, majd mindketten kiléptünk az öltözőből.

-Ez a beszélgetés elég bizarra sikerült.Vagy ezt csak én gondolom így?

-Kellett neked megemlíteni a vetkőzést...

-Jól van na,teljesen össze voltam zavarodva.Olyan érzésem volt,mint egy báránynak a farkasok közt.De Yesung mindig ilyen bevállalós?Egyből képes lett volna lekapni magáról.

-Pedig nem annyira veszélyesek-nevettem fel-nem hiszem, hogy levette volna, csak szeret szórakozni...

-Komolyan nem értelek?Hogy tudsz ilyen könnyen és jól kijönni a fiúkkal?Nekem sose ment...Mindig ideges leszek úgy alapjáraton egy srác közelében.

-Talán Siwon miatt. Kiskoromban nagyon fiús voltam. Mindig is több fiúbarátom volt, és most is könnyebben barátkozom velük.

-Miért lyukadunk ki mindig Siwonnál?Én mindig is a tipikus szófogadó kislány voltam.Anyumék táncra járattak,főleg balettra.Kezdetben ki sem állhattam,most viszont nem tudnék a zene és a tánc nélkül élni.Ha ideges vagyok vagy valami bajom van,mindig elindítok valami zenét és addig pattogok,míg ki nem fáradok.Barátaim...na jó,az az egy barátnőm is ilyen körökben mozgott...

-Talán a sors akarja, hogy folyton ő legyen a téma... hát, én taekwondozni jártam... teljesen ellentétesek vagyunk- mosolyogtam.

-De az ellentétek vonzzák egymást.A sorsban pedig nem igazán hiszek.Viszont jobb,ha sietünk,mert mindjárt kezdődik a 2. menet.

-Én sem, de jól hangzik.. Ugye nem bántad meg, hogy eljöttél?-pislogtam ártatlanul miközben elfoglaltuk a helyünket.

-Annyira nem.Remélem,ez a nap egy remek tanév és egy még jobb barátság kezdete lesz.-mosolyogtam rá,majd a folytatódó meccsre kezdtem figyelni.A fiúk még mindig remekül játszottak.

-Rám mindig számíthatsz-mosolyogtam-Hétvégén pedig rendezek neked egy kisebb fajta házibulit!

-Nekem?Bulit?Miért?Mivel érdemeltem ki?-támadtam le a kérdésáradatommal.

-Igen, neked. Miért, ne?

-Csak...nekem még soha senki nem rendezett semmit...Jó,leszámítva a szüleimet,de ők ás kategóriába esnek.Azt se tudom,mit kell vagy lehet csinálni egy ilyen összejövetelen.Mit vigyek?Hogyan öltözzek?...Nagyon fárasztalak a kérdéseimmel??

-Nyugi van csajszi! Csak pár embert hívok el, nem kell aggódj emiatt. Inkább az a leülünk, beszélgetünk, iszogatunk, jól elvagyunk típusú dolog lesz.

-Huh,akkor megnyugodtam.Lehet,hogy azért összedobok majd valamit,például egy kis sütit.Szeretek sütni.Kiket hívnánk el?

-Akiket szimpatikusnak találsz az osztályból, és jobban meg akarod ismerni őket. Szerintem Jinah, Jae és Rara ilyen személyek lesznek... na és persze hyungékról se feledkezzünk meg.

-Szóval pár lány és a cicusok?Hm,rendben.Igazság szerint jelen helyzetben teljes mértékben rád vagyok utalva,mert nem ismerek jó formán senkit.-ekkor nagy ujjongásban tört ki a tömeg,a fiúk megnyerték a meccset.-Ugye nem most jön az...?

-Cicusok hehe, ez tetszik. Na most figyelj, mindjárt vetkőznek!

-Biztos,hogy akarom lát...-ahogy odanéztem,már majdnem az összes fiú félmeztelen volt.-Te.jó.ég...-tátott szájjal bámultam őket.

-Itt vagy még?-lóbáltam meg Na Rae előtt a kezemet, pár perc után.

-P-persze...-válaszoltam neki kisebb hatásszünet után-Erre tényleg nem voltam felkészülve.Ha a sok kosarazástól néznek ki így,akkor gondolom az összes lány a folytatásra biztatja őket.Vagy tévednék?

-Valójában nem csak a kosarazás miatt ilyenek. Mind keményen edzenek. Nem véletlenül van annyi szurkolójuk... és az a legszebb, hogy mind szinglik-vigyorogtam.

-Az edzésről jut eszembe,mennyi az idő?

-4 lesz, miért?

-Basszus,fél 5-től táncpróbám van a város másik felében.Tuti el fogok késni és a tanár kinyír.A csudába...

-Ha akarod, elviszlek kocsival-ajánlottam fel.

-Imádlak.-ugrottam a nyakába örömömben-Te vagy a legjobb!

-Gyorsan megszerzem a kulcsot hyungtól és már mehetünk is. -választ sem várva elviharoztam az öltözőbe, előkotortam a kulcsokat és hagytam egy üzenetet: elvittem a kocsid, ne ölj meg. Majd visszarohantam a lányhoz.-Mehetünk.

Felkaptam a táskámat és szó nélkül követtem Kaget a kocsihoz.Nagyjából 20 perc alatt odaértünk,így még volt 10 percem átöltözni.Mikor elkészültem,odaléptem hozzá:-Nem muszáj megvárnod,ha nem akarsz.Innen már hazatalálok.De ha szeretnél,akkor sem küldenek el.-mosolyogtam rá.

-Maradok ha nem baj, tanulni úgysem kell, otthon meg nem vár senki.. szóval kíváncsi vagyok a tánctudásodra-mosolyogtam.

-Rendben,bár nem hisze,hogy le tudnálak nyűgözni.Ott van pár szék...-mutogattam a terem egyik sarka felé-6 körül végzek.Ha közben menned kell,akkor nyugodtan.

-Nem látok túl sűrűn balettot, úgyhogy biztos tetszeni fog!

-Akkor most első kézből megtapasztalhatod,milyen nehéz ám ballerinának lenni.Nem csak annyiból áll,hogy tütüben ugrálunk fel és le,mint ahogy azt sokan gondolják.-Na Rae,gyere már!-kiabált oda nekem a tanár.-Most mennem kell,majd jövök.

-Figyelni foglak -nevettem fel, majd leültem.

-Rendben.-mondtam neki,majd oda rohantam a többiekhez.Másfél órán keresztül szinte megállás nélkül táncoltunk.Mindössze egy 5 perces "egészségügyi" szünetünk volt,ezalatt tudott mindenki lazítani egy picit.A próba végére teljesen elfáradtam,de nem bántam,mert ebből tudtam,hogy rendesen megcsináltam mindent.-Na,milyen volt?

-Wow, nagyon jók voltatok...mindannyian!

-Köszi a lányok nevében is.Azt hiszem,ma este sem kell elringatni. -kuncogtam-Mindjárt átöltözök és mehetünk is.-mondtam,majd megindultam az öltözők felé.

Felálltam és nyújtózkodtam, majd kint a kocsinál megvártam Na Raet.

-Itt is vagyok.Remélem nem unatkoztál nagyon.

-Egyáltalán nem. Majd néha meglátogatlak itt.

-Szívesen látlak.De most menjünk,mert mindkettőnkre ráfér az alvás,szerintem.

-Hova lesz a fuvar? -kérdeztem, miután beszálltunk.

-Ismered azt a nagy klubot...azt hiszem,Blue Star a neve,annak az utcájában lakok.

-Persze,hogy ismerem! Kulturált hely és olcsó is.. Én is közel lakom hozzá.

-Akkor akár mehetünk reggel is együtt.Bár én busszal szoktam járni...De ez legyen a legkisebb probléma.

-Én gyalog szoktam... a kocsimat eladtam, mert drága volt fenntartani...

-Úgy is jó,egészségesebb is.Mikor szoktál indulni?

-Későn -grimaszoltam-sajnos túlságosan szeretek aludni.

-Akkor gondolom nem díjaznád nagyon,ha felcsöngetnék hozzád,hogy "Itt vagyok,mehetünk.".

-De holnap reggel eljövök érted kocsival, nem viszem most vissza hyungnak-vigyorogtam.

-Nem fog miatta problémázni?

-Csak kicsit, de majd lenyugszik. Nos, azt hiszem megérkeztünk, holnap fél 8-ra érted jövök-mosolyogtam.

-Oké,addig ígérem,kész leszek.Köszönöm a fuvart.Szia és jó éjt!-mosolyogtam vissza,miközben kikászálódtam a kocsiból-Holnap találkozunk.