I want to be your star! 2.rész

Másnap reggel sokkal kipihentebben keltünk fel,mint az utóbbi időben.Végre nem a túlzott kapkodásról szólt az egész,volt időnk elkészülni a délelőtti próbára és a délutáni stúdiómunkákra.-Jó reggelt álomszuszék!!! Hasadra süt a nap!-rontottam be Mimi szobájába.Én mindig sokkal előbb fel szoktam kelni mint ő.

-Félig már ébren vagyok...de tényleg.-nyújtóztam egyet-Csak 5 percet kérek,és rendesen fogok "működni".

-Értettem. Ha felkeltél gyere a konyhába,már vár a reggeli.-majd kimentem és hagytam még aludni Csipkerózsikát.Még vagy fél órát kellett rá várjak, de legalább már nem pizsamában jött ki.

-Ha kajáltam,akár mehetünk is...-miközben a pirítósomon nyammogtam,eszembe jutott valami...-Jinnie,már egy ideje meg akartam ezt kérdezni tőled...

-Igen! Miről van szó?

-Hogy is mondjam...Szóval...Izé...Neked tetszik Changmin-ssi,ugye?

-Hova gondolsz??? Mégis miért kérdezted???-próbáltam mentegetőzni vérvörös arccal de nem igazán sikerült.

-Tudod,ezért "baj",hogy túl jól ismerjük egymást...-kuncogtam-Egyébként meg csak rád kell nézni.Teljesen elveszel,mikor a közelébe kerülsz.Le sem tagadhatnád...

-Hát ha már így észrevetted akkor nem tagadhatom le tovább. De kérlek ne beszélj erről senkinek. Nem örülnék ha kiderülne.

-Miért is mondanám el bárkinek?Nem nyernék vele semmit.Viszont ha így folytatod,akkor könnyen lebukhatsz majd előtte.Nem csak nekem van szemem...

-Jó...megpróbálom visszafogni magam. Igyekszem távol maradni tőle. De ha már a szerelmi ügyeknél tartunk, mi a helyzet Yunhoval???-éreztem hogy van valami köztük de soha nem akartam ezt felhozni mert mindig nagyon hevesen reagált.

-Még mielőtt arra célozgatná,hogy tetszik nekem,leszögezném,hogy nem.Igaz,hogy mikor mi még csak tanoncok voltunk,akkor bejött,nagyon is...De azóta rájöttem,hogy őt nem érdekli más,csak a hírnév meg az,hogy mennyi csajt tud összeszedni egy hét alatt...A randitiltás ellenére...Megfogadtam,hogy nem leszek egy újabb trófea a polcán.Így már érted?

-Jó,jó. Vedd úgy hogy nem is szóltam. Bár megjegyzem szerintem még nem kéne teljesen leírnod őt. De te tudod.-majd elindultunk a próba helyszínéhez vezető kisbuszhoz.

"Nem is írom le...annyira..."-gondoltam magamban,miközben úton voltunk a próbaterembe.Odaérve gyorsan átöltöztünk valami sportosba és már kezdtünk is.Az első videónkhoz most tanuljuk a koreót,szerintem nagyon ütős lesz.

-Egész jók vagyunk tesó.-mondtam Eun Minek miközben visszanéztük a próbavideónkat.

-Igen,de van még min csiszolni...Nekem például azon a forgáson,amit egyszerre csinálunk a rapped előtt.Még nem vagyok elég stabil.

-Gyakorlat teszi a mestert. Ügyes vagy, ez is menni fog.-biztattam.

-Tudom,csak zavar.Viszont javaslok 5 perc "egészségügyi szünetet".

-Jaj de jó! Azt hittem már soha nem állunk meg pihenni.-ültem le a földre széttárt lábakkal mint egy kisgyerek.

-Na,amíg te ücsörögsz,addig én kiszaladok a mosdóba.Mindjárt jövök.

-Oké.De ugye jól vagy?? Elég sápadtnak tűnsz.-álltam volna fel.

-Persze,minden rendben.Csak mindjárt...Sietek vissza!-ezzel kiszaladtam a teremből.

-Ő meg hova rohant ennyire?

-Hmm..??Mit mondtál???Ja Mimi!!Ő csak a mosdóba ment ki.-nyökögtem.

-Valami baj van?Máskor beszédesebb vagy...

-Nem, dehogy.Csak a fáradtságtól vagyok kicsit nyúzott.Ennyi az egész."Jaj csak Miminek ne legyen igaza..."-korholtam magam csendben.

-Ez érthető,hiszen megállás nélkül próbáltok.Azért csak óvatosan,ne vigyétek túlzásba.

-Max,hol vagy már?Mennünk kéne.Tudod,az idő pénz.

-Igyekszünk. Aranyos vagy hogy aggódsz.-ezzel felálltam és kezemet nyújtottam felé.

-Igazán nincs mit,elvégre is egy család vagyunk.-mosolyogtam rá,miközben megfogtam a kezét.

-Max,gyere m...Oh,szóval itt vagy.

-Jinnie,már itt...is...vagyok...ők hogy kerülnek ide?-mutogattam a fiúkra.

-Ők csak beköszöntek.Megdicsértek minket.Max azt mondta,hogy vigyázzunk magukra.

-Köszi,Max!-mosolyogtam rá,tudomást sem véve a másikról-Szeretnénk folytatni,szóval ha el tudnál menni,azt megköszönnénk.

-Igen Max,mennünk kell.

-Nem maradhatnánk megnézni a próbát??Csak egyszer.Van időnk.Maradj csak,Yunho!

-Muszáj? 

-Szerencsére nem.

-De tényleg csak egy lenne...Legalább tudnánk nekik tanácsot adni,mint külső szemlélő. Na?

-Oké,csak ne nyafogj,mint egy kislány!

-Remek...-morogtam.

-El ne kezdd.Örülj,hogy csak egyszeri alkalom ez az egész.

-Tudom-tudom,lakat a számon...-mondtam,majd elmentem a magnóhoz és elindítottam a zenénket.Nagyon dögös táncunk volt,sok hullámzással,csípőrázással és hasonlókkal.Kíváncsi voltam,mit fognak mondani a fiúk.

-Huuhh...hát ez aztán a dögös tánc.Tetszik.Ügyesek vagytok.Csak így tovább.

-Legalább a csípőriszálásban jók vagytok.

-Köszönjük,Sunbae.-hajoltam meg kizárólag Max felé,tudomást sem véve társáról.-Hugi,mehet még egyszer?

-Persze!Csináljuk csak.Jót tett ez a kis pihenés.-indultam el nővérem felé aki,majd szét robbant a dühtől.-Nyugi.Ne foglalkozz vele.-nyugtattam.

-Én?Foglalkozni?Vele?Ugyan kérlek,hova gondolsz?-újból elindítottam a zenét.

-Ez meg mégis mit képzel?? 

-Hyung,inkább menjünk,mielőtt neki rontasz...

Elindult a zene,mi pedig újra belefogtunk a gyakorlásba.Láttam,ahogy távoznak a fiúk nem a legjobb hangulatban.Nem örültem,hogy ilyennek látom Changmint,de muszáj voltam elviselni.

1 óra körül végeztünk,de nem volt megállás,mennünk kellett tovább a stúdióba.A kisbuszban ettünk pár falatot,hogy mégse haljunk éhen.A teremben már vártak ránk,így egyből kezdhettünk is a beénekléssel.

Én már gyorsan le akartam tudni,hogy mehessünk haza.A tánc és a folyamatos hajtástól már csak kóvályogni tudtam.Kis időre megszédültem és Eun Mi vállába kapaszkodtam,majd mikor sikerült eredeti állapotomba visszatérnem,akkor folytattam az éneklést.

-Hé,minden rendben?Pihenjünk egy kicsit?Nehogy összeess itt nekem.

-Az jó lenne. Köszönöm!!-ültem le a székre a terem sarkában.

Kiszaladtam a az automatához és hoztam neki egy üveg narancslevet,nehogy komolyabb baja legyen.-Tessék.-nyomtam a kezébe a flakont.

-Jaj életmentő vagy,esküszöm.Most már tényleg jövök neked eggyel.-hörpintettem fel az üveg tartalmának felét.

-Nővérként ez a feladatom,óvni a hugicámat.-mosolyogtam rá.

-Lányok,ha még ma szeretnénk végezni,akkor légyszi pletyizés helyett gyertek folytatni.-szólt oda az egyik technikus srác.

-Megyünk már,de azért annyit megengedhetek magamnak,hogy nem a gyakorlás közepén essek össze nem??Vagy van valami kifogásod esetleg??

-Megértem,de haladnunk kell,ha időben el akarunk készülni.

-Oké!Vettem a célzást,már megyek is."Csak szűnne meg ez a hapsi."-morogtam magamban.

6 körül indultunk el haza,de addigra már mindketten olyan hullák voltunk,hogy a csiga hozzánk képest 200-zal száguldozik.De nem panaszkodhatunk,hisz mi vállaltuk el ezt az egészet.-Végre itthon!-dobtam le a cipőmet ez előszobában.

-Én már most lefoglalom a fürdőszobát.Muszáj vennem egy jó forró fürdőt,hogy újra teljes értékű embernek mondhassam magam.

-Rendben,én addig szerzek valami vacsit.Mit együnk?

-Nekem mindegy,csak ne legyen túl nehéz.Valami könnyű sali??Meg egy kis csirke??

-Rendben,megnézem,mit tehetek.

-Én addig elvonulok lazulni egy kicsit a a mai hajsza után.

-Csak szét ne ess a nagy lazulásban.-kuncogtam halkan.

-Ha esetleg megtörténne akkor ragasztót találsz a konyhában.-mondtam és a fürdő felé vettem az irányt. Levettem magamról a felesleges ruhadarabokat és megengedtem a vizet.Lehet,hogy még kicsit el is bóbiskoltam,mert vagy egy órával később Eun Mi keltett,hogy meghozta a vacsit.

-Hahó,ne a kádban aludj,hanem az ágyadban.De előtte egyél,itt a vacsi.Csirkés cézár saláta.

-Bocsi csak tényleg nem bírtam már tovább nyitva tartani a szemeimet.Legközelebb kipeckelem valamivel.Ahhh.... kaja.Eszek és aztán el is tűnők a színről.

-Rendben,jó étvágyat!Amíg eszel,addig én is felfrissítem magam.Aztán akár le is fekhetünk aludni.

-És ha én esetleg előbb elaludnék akkor mi lenne??Már hallom hogy sír utánam az ágy!!-próbáltam meggyőzni tesómat.

-Előbb eszel,utána alszol.Nincs apelláta!Én is hamarosan megyek utánad.Ha elaludnál,akkor jó éjt!

-Oké!!Értettem a parancsot.Annak nagy a valószínűsége,úgyhogy neked is jó éjt!!-ezzel távoztam a szobából.

Bementem a fürdőbe,ledobtam a ruháimat és egyből beálltam a tus alá...Mikor végeztem,még leültem a nappaliban,a laptopot az ölembe vettem és egy új dal szövegén dolgozgattam...

Mikor végeztem az evéssel már nem akartam kipakolni,ezért betakaróztam és bekapcsoltam a TV-t.Tudni illik én csak így tudok aludni.Még vártam pár percet a szobatársamra,de már nem bírtam tovább és bealudtam a kedvenc műsorom közepén.

11 körül lehetett,mikor kikapcsoltam a gépet.Elvánszorogtam a szobámba és egyből bedőltem az ágyamba.Pár percen belül már az igazak álmát aludtam.