I want to be your star! 19.rész

Reggel elég késő volt,mikor sikerült felkelnem.

-Jó reggelt,álomszuszék!-köszöntöttem hugicámat egy bögre tejjel a kezemben.

-Neked is.Hogy aludtál?

-Mint akit fejbe vágtak.Viszont most teljes erőbedobással tudok próbálni.

-Én még most is úgy érzem magam mint akit fejbe vágtak.

-Attól a 2 sörtől?Vagy 3-tól?

-Tudod jól,hogy soha nem bírtam a piát.Legyen az kevés vagy sok.

-Tudom,de azért megmaradsz,ugye?

-Persze.Egy bögre kávé és jobban leszek.

-Megcsinálom neked,addig te öltözz fel.

-Imádlak.Mindjárt ott vagyok.-felkaptam a tegnap vásárolt ruhámat és rohantam is ki az "életmentő" feketémért.

-Hé,lassabban idd,különben félrenyeled!

-Vigyázok.

-Ajánlom is.Nélküled Max nem tudna minket szétszedni,ha összekapnék Yunhoval.

-Pedig most már ideje lenne annak,hogy egyedül is megtudjátok ezeket oldani.De mikor nem megy,itt vagyunk mi,hogy megnyugtassunk.Mire való egy testvér,ha nem erre?

-Egymás védőangyalai vagyunk,azt hiszem.

-Igen.Szerencsésnek mondhatom magam,hogy ilyen testvérem van.

-Én is,de most nyomás,különben elkésünk!

-Most már én is teljesen felébredtem,úgyhogy menjünk is.

Beszálltunk a kisbuszba és meg sem álltunk a próbateremig.Ott elszaladtunk átöltözni és utána egyből kezdtük is a bemelegítést...

Pár perc múlva már a fiúk is befutottak és csatlakoztak hozzánk a bemelegítésben.

-Megtudtatok valamit?Sikerült elintézni a tegnapit?

-Eddig úgy tűnik,hogy igen.

-Remek.

-Azért ne bízzátok el magatokat nagyon.A főnökségtől így is szép kis fejmosásra számíthattok.

-Még az is...Tényleg soha nincs nincs nyugtunk.

-Ti akartátok,nem?

-Ezzel most nem sokat segítesz!

-Már megszokhattad volna...

-Kinek van kedve táncolni végre?

-Nekem.Bár már tegnap este is szinte letáncoltam a mai adagomat.

-Ilyen jó volt a "buli"?

-Igen.Sikerült lazítanunk kicsit.

-Akkor megérte.

-Indítom a zenét.

-Álljunk be.Most már jöhet-e régi felállás??-néztem Maxra.

-Igen.

-Ennek örülök,legalább nem csak mi fejlődtünk.

-Én is örülök. Végre normálisan próbálhatunk.

-Akkor gyere,kicsi dongsaeng.-megragadtam Eun Mi csípőjét és úgy húztam a kiindulási helyre.

-Jesszus,engedj el!

-Mert?

-Mert a saját lábamon is oda tudok menni...

-Hyung,ne kezdjétek megint,kérlek!

-Nem kezdünk semmit.Ez csak egy kis egészséges cívódás.

-Nálunk ez tényleg normális lenne?Ebbe még bele se gondoltam...

-Volt már ennél sokkal rosszabb is,nem?

-Igen,de...Inkább próbáljunk.

-Jó lenne.

-Oké,már itt is vagyok.

-Indítod a zenét,Eun Mi?

-Máris.-odamentem a géphez és elindítottam....Hosszú órákon keresztül táncoltunk,csak egy rövid ebédszünet idejére álltunk meg...

-Én..kész vagyok... Soha többet nem mozdulok meg.-ledobtam magam a padlóra és elfeküdtem.

-Pedig kénytelen leszel,mert ha nem-ráültem csípőjére-akkor halálra csikizlek!

-Nee~e.Csak ezt ne.-ficánkoltam alatta.

-Na ugye,hogy van benned erő?!

-Segítsünk rajtad,Jinie?

-Igen kérlek.Ha így folytatja tovább,tényleg halálra csikiz.

Megragadtam Mimit és átvittem a terem másik oldalába.

-Yunho,már megint te?!Tegyél már le!-rángatóztam össze-vissza a kezében.

-Jobb már?-segítettem fel Hyo Jint a padlóról.

-Igen,sokkal jobb.

-Azt hiszem,most megint ellesznek egy darabig...

-Valószínű.

-Akkor mit szólnál egy üdítőhöz?

-Jöhet.Hagyjuk itt őket,hátha abbahagyják mire visszaérünk.

-Te ilyenben még reménykedsz?

-A remény hal meg utoljára.

-Ez is igaz...Mehetünk?

-Persze.

Kimentünk az aulába és az automatából vettünk két üdítőt.-Ne hagyjuk őket túl sokáig egyedül,mert rossz vége is lehet.

-Csak nem ölik meg egymást.De ha menni akarsz,menjünk.

-Nem kell sietnünk,de 15 percnél tovább nem szabad őket magukra hagyni.

-15 perc sok mindenre elég.

-Gyere!-megfogtam a kezét és elkezdtem magam után húzni.

-Megyek.

A tetőre vittem,ahol senki nem zavarhat meg minket...

-Minek jöttünk ide?

-Sokkal nyugodtabb,nincsenek kamerák és lesifotósok sem kaphatnak le.

-Milyen igaz.

-És a legfontosabb,nem kell hallgatnunk nővéredék kínlódását.

-Igen,itt legalább csend van.

-Te meséltél a tesódnak az egyességünkről?

-Nem,addig még nem jutottunk el.És te beszéltél róla Yunhonak?

-Csak annyit mondtam neki,hogy amíg nem vagyunk 100%-ig biztosak a dolgunkban,addig barátok maradunk.

-Én is ezt akarom majd mondani Miminek,csak még nem volt rá időnk,hogy erről úgy igazán beszéljünk a többi probléma miatt.

-Értem.Kíváncsi vagyok,mit fog szólni hozzá.Hyung azt hiszem teljes mértékben támogat majd minket,ha szükséges lesz.

-Én bízom a nővéremben.Ő is biztos mellettünk állna.

-Szeretném,ha rajtuk kívül a rajongók is megértenék a dolgot.Nem akarok közted és köztük választani...

-Azt én sem szeretném.De lehet,hogy bekövetkezik ez a helyzet is.

-Ha igen,akkor hogyan döntsünk?Kit válasszunk?

-Nem tudom,nekem mindkettő nagyon fontos.Ne kérd,hogy válasszak,nem megy.De te melyiket választanád?

-Én sem tudnék választani egykönnyen...Sok dolgot vennék figyelembe.Azt hiszem,téged...De ez is függ pár tényezőtől...

-Ezt most nagyon jól esett.-nyomtam egy puszit az arcára.-De milyen tényezőktől függ?

-Például,hogy mennyire mélyülnek el az érzéseim,illetve az érzéseink.Ha már túl erős a kötődés,sokkal nehezebb elhagyni valakit.Gyengébb kapocs esetén talán könnyebb búcsút inteni...bár ugyanez igaz a zenére is.

-Remélem majd ott és akkor a helyes döntést hozzuk meg.

-Én is...De miért kaptam az előbb azt a puszit?

-Csak...azért mert jól esett,hogy azt mondtad engem választanál.De lehet,hogy nem kellett volna....Sajnálom.-hajtottam le a fejem.

-Ne sajnáld...-két kezem közé fogtam arcát és feljebb emeltem fejét,hogy a szemébe nézhessek...

-Akkor nem zavart?-elpirulva néztem szemeibe.

-Bocsi,kicsit lassú a reakcióidőm.-mosolyogtam rá,majd megpusziltam a homlokát.

-Nekem is néha.-pár lépéssel közelebb mentem hozzá és megöleltem.-Köszönöm.

-Lassan vissza kéne mennünk,mert így sose végzünk...

-Menjünk.Remélem nem ölték meg egymást.

-Csak nem...