Tigers 21.rész

 Ismét anyu kék,apu zöld.

-Nos,anyudnak sikerült lenyugodnia és ahogy látom,neked is.

-Igen,Siwonék sokat segítettek.

-Hiszen ez a dolgunk,nem?

-Helyes.Arról szeretnénk beszélni,ami nemrég történt...

-Nagyon sajnálom,hogy úgy kiakadtam,de...rosszul esik,hogy pont a saját édesanyám nem áll mellettem.

-Tudod,hogy mennyire nehéz neki...nekünk.

-Igen,de...nekem sem volt könnyebb.Viszont velük jól érzem magam és megvédenek,elfogadnak a múltammal együtt...röviden úgy szeretnek,ahogy és amilyen vagyok.

*Siwon és Kage nagyban bólogat*

-Kicsim...-fordultam oda hozzá-Akkor is ezt mondtad,mikor...miből gondolod,hogy később ők nem lesznek olyanok?

-Ennyire megbízhatatlannak tűnünk?

-Őszintén...nem tűntök éppen kis angyaloknak.

-Senki nem állította,hogy azok volnánk,de a barátainkat sosem támadnánk hátba...

-Anya,légy szíves,bízz meg bennem és bennük is.Ha gyanúsan viselkednek,akkor otthagyom őket,és elismerem,hogy megint neked volt igazad.Addig pedig,kérlek,hagyd,hogy velük és legfőképp vele legyek.-megfogtam Siwon kezét és magam mellé húztam.

Mögé álltam és megöleltem,majd az anyukájára néztem.-Én tényleg nem akarok rosszat a lányának,csak még jobban meg akarom ismerni.

-Mennyire bízhatok meg benned?

-Mondhatom,hogy teljes mértékben,de úgy sem hinne nekem,tehát csak azt mondom,hogy majd döntse el ön..

-Te kis...
-Anya!Én csak szeretnék boldog lenni...amit úgy érzek,hogy tőle megkaphatok.Nem elég ez neked?

-Ezek után hogy várhatod el,hogy bízzak benne?

-De most nem tett semmit!
-Drágám,saját hibájából tanulhat a legtöbbet.

-Miért nem értik meg,hogy Hyung nem vadállat?Amíg nem volt barátom rendszeresen együtt aludtam vele,és egyszer sem tett semmit.Ő tényleg komolyan gondolja ezt a kapcsolatot,adjanak neki egy esélyt!

-De te mégis csak a rokona vagy!Az lett volna a szégyen,ha tesz veled valamit!!
-Na jó,anyu,ha minden áron ezt akarod elérni...elköltözök innen!

-Tessék?Na azt már nem!

-Eddig te velem voltál,akkor most miért nem??Nem hagytok más lehetőséget...

-Nekem nem a fiúval van bajom,hanem a költözéssel.Nem hagyhatsz itt minket!

-Akkor mondd meg,apu,mit csináljak??Olyan nagyot kérek azzal,hogy végre anya is elfogadja a választásomat??

-Légy türelmes kicsim.

-Hogy tudod ennyire lazán kezelni a helyzetet azok után...?

-Tudod,hogy mennyit agyaltam azon,hogy jól döntöttem-e,mikor ennyire közel engedtem magamhoz valakit,akit alig egy hete ismerek...De vele biztonságban érzem magam és megbízok benne!

-Pont ez a baj!

-Az,hogy megbízok benne??Már hogy lenne az baj??

-Így könnyebben ki tud használni...
-Hányszor mondjam,hogy nem akarom kihasználni?!

-Lassan tényleg nem hagysz más lehetőséget...
-Mielőtt meg jobban hagynánk eluralkodni a kedélyeket,mindenki nyugodjon meg.

-Azt hiszem,jobb ha mi most lelépünk...

-Persze,menjetek csak.Holnap találkozunk a suliban.Jó éjt!
-Szia,Kage!
-Jó éjszakát,vigyázzatok hazafelé!

Gyorsan elköszöntünk,majd leléptünk.-Hát ez húzós volt...
-Egyetértek.-húztam el a számat.

Miután elmentek,én is felszaladtam a szobámba és magamra zártam az ajtót...nem akartam őket látni...főleg anyát nem.Előkerestem a telefonom és írtam Siwonnak egy SMS-t: "Ugye még nem mentél túl messzire?Megjegyezted az utat?"

"Öt perc és ott vagyok."-írtam,majd bocsánatot kértem Kagétól,és elindultam vissza.Nemsokára ismét a szobában voltam.

-Maradj velem még egy kicsit,kérlek!Szükségem van rád!-mondtam halkan,miközben szorosan hozzá bújtam.

-Itt maradok,ameddig csak szeretnéd.-öleltem át.

-Köszönöm.-még jobban hozzá simultam.

-Ugyan,semmiség.Főleg,hogy te kéred.

-Igaz az,amit korábban mondtál...anyának?

-Ennyire hihetetlen?

-Hogy őszinte legyek...nem gondoltam volna.

-Mit gondoltál?Hogy a fél sulival lefeküdtem?-vontam fel a szemöldököm.

-Legeslegeslegelőször igen,de akkor még egyáltalán nem ismertelek...Viszont még mindig nem értem,hogyan?Hiszen te vagy az egyik legmenőbb fiú a suliban.

-Na szép...de igen egyszerű.Eddig senki nem keltette fel az érdeklődésemet.

-Wow,szóval én vagyok az első...ezt fura tudni.-mosolyodtam el.

-Talán nem örülsz?

-Egy szóval se mondtam.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Akkor jó.–mosolyogtam.

-Olyan jó,hogy visszajöttél.Nem volt nehéz feljutni?

-Az izmaim nem csak dísznek vannak.-vigyorogtam rá.

-Tényleg?Pedig azt hittem...-viccelődtem.

Jó szorosan magamhoz öleltem,hogy ne tudjon mozogni.-Mit is mondtál?-kérdeztem vidáman.

-Naa~,ez nem ér!-próbáltam ficánkolni,de túl erősen fogott...-Oké,megadom magam.Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit.

-Na azért.–eleresztettem.

-Most visszakapod!-elkezdtem ütögetni a mellkasát...bár ebből valószínűleg nem sokat érzett.

Elkaptam mindkét csuklóját,majd nevetve puszit nyomtam az ajkaira.

-Már megint csalsz!Így nem tudok semmit csinálni...Engedj el!

-Én?Csalok?Aljas rágalom!-öltöttem ki a nyelvem.

-Nem csalsz??Le vagyok fogva...

-Whoops,sorry!-pislogtam ártatlanul.

-Elég lassan esett le...de mindegy.-kiszabadult karjaimat dereka köré fontam,lábujjhegyre álltam és úgy viszonoztam korábbi pusziját...

-Hmm,ezt meg tudnám szokni.-hunytam le a szemem.

Nem válaszoltam,csak egy újabb puszit adtam neki,de most hosszabb ideig maradtam ott...

Végignyaltam ajkain,bebocsátás reményében...

Egy kisebb sóhaj kíséretében megadtam neki,amit kért...közben pedig hátát kezdtem simogatni...

Sokáig élveztem a helyzetet,majd józan észre hallgatva eltoltam magamtól.-Ezt abba kéne hagynunk,mert el fogom veszteni az eszemet...

-Igazad van,sajnálom.Csak...nem is tudom,miért csináltam...

-Nem kell sajnálnod,igazán élveztem...

-É-én is...-elfordultam tőle,hogy ne lássa,mennyire elpirultam.

Megpusziltam az arcát.-Ilyenkor olyan aranyos vagy.

-Te meg gonosz...most csak még vörösebb lettem miattad!

-Még aranyosabb.-mosolyogtam ártatlanul.

-Még gono...

-Kislányom,te meg kivel beszélgetsz?

-Basszus...Videochatelek!-kiabáltam le.

-Ilyenkor?

-Segítséget kértek az angol háziban.De hamarosan végzünk.

"Angol."-tátogok vigyorogva.

-Rendben,de siess,mert lassan le kéne feküdnöd...10 óra is elmúlt.

-Oké,igyekszek.

-Le kéne lépjek?-kérdeztem,miután az anyja hallótávon kívül került.

-Lehet,de...az ajtóm be van zárva,nem tudnak bejönni...

-Milyen rossz kislány lett belőled.-vigyorogtam.

-Ti rontottatok meg!De ha menni szeretnél...Biztos édesapádék is keresnek már téged.

-Mi?-kérdeztem tettetett felháborodással.

-Igen,ti.Előttetek soha nem üvegeztem,főleg nem úgy,ahogy veletek.Soha nem keveredtem buli miatt füllentésbe és soha sem...szerettem meg ilyen hamar senkit.

-Ezt mind bóknak veszem.-pusziltam meg az arcát-De most jobb,ha megyek...

-Rendben,holnap találkozunk.Szia!-adtam egy apró puszit ajkaira.

-Aztán nélkülem jó kislány legyél!-elbúcsúztam,majd távoztam a "titkos kijáraton".

-Az leszek.-még halkan utána szóltam az erkélyről,majd becsuktam az ajtót és bevackoltam magamat az ágyamba.