Mikor felébredtem és kicsoszogtam
a konyhába,Hyo Jint már sehol sem találtam...
-Felébredtél??-léptem ki a
fürdőszobából.
-I-igen...Te?Itt?
-Igen.Én,itt.Max és Hyo Jin
elmentek reggelizni.Amit neked se ártana.
-És nekem miért nem szólt erről?
-Mert ő is csak ma reggel tudta
meg,mikor idejöttünk.
-Valami itt nekem nagyon
bűzlik.Van esetleg hátsó szándékod?
-Nincs...vagyis van...de nem
olyan.Mindegy,majd később elmondom.
-Ne később,most.Már
belekezdtél...
-Ígérd meg,hogy nem húzod fel
magad.
-Megpróbálom,de bökd már ki!
-Szóval,tegnap mikor ott voltunk
a kórházban...megjelent Yoon Soo meg egy csapat riporter és újságíró is.
-Hogy kerültek oda?
-Azt mondta,hogy ahol ti...az ő
szavaival élve árulók vagytok,ott van ő is.De nagy nehezen le tudtam rázni.Viszont...és erről akartam beszélni veled,adott egy elég szoros ultimátumot
nekem.
-Mit?
-Vagy bejuttatom a kiadóhoz és
segítek neki,amíg énekes nem lesz,vagy...vagy...a pasija leszek.
-T-tessék?Mégis hogy kérhet
ilyeneket tőled??
-Azért,hogy ha én ezek közül
megteszem akármelyiket is,ő nem jelenteti meg a cikket az újságban.
-Milyen cikket??
-Mikor megjelent...eléggé kikeltem
magamból és persze ő ezt kihasználta.
-Össze akar minket
boronálni,igaz?
-Igen.
-Az a kis...És miért mondtad el
ezt nekem?
-Azért,hogy tudd,hogy hogyan
döntöttem.És hátha így majd nem fogsz rám annyira haragudni,ha tudod miért tettem.
-É-és hogyan?
-Azt hiszem,hogy az utóbbi
ajánlatot kell elfogadnom és ki kell bírnom mellette egy rövid ideig,mint a
pasija.
-Én...erre...nem tudok mit
mondani...-közelebb léptem hozzá és megöleltem-Köszönöm,hogy nem mástól kellett
megtudnom.
-Jaj kérlek,ne köszönd meg.De
inkább ezt választottam,minthogy téged és a húgodat is eláruljam.
-Hogy mondhatsz ilyet?Milyen
árulás?Nem lenne az,mert szinte nincs más választásod.Egyébként meg biztos
megint hamar kiraknák,mivel nincs benne túl sok tehetség.
-Lehet,hogy mégis az lenne a
jobb döntés...nem tudom.De az utóbbi incidens után már nem tudom,mit tegyek.Lehet,hogy itt is vannak ismerősei,akik elintéznék neki,hogy ne rúgják ki.
-A második opciót semmiképp sem
fogadhatod el!Azt nem hagyom!
-Mert??
-Csak...mert...nálam az minősülne
árulásnak...
-Ezt hogy érted??Talán....
-Talán mi??
-Talán több vagyok neked,mint egy
barát???
-Nem...vagyis...igen...egy olyan
személy vagy nekem,akire mindig számíthatok,ha baj van...azt hiszem...
-Végre beláttad,hogy rám is
számíthatsz?Ennek örülök.Akkor ennek fényében inkább a másik ajánlatot
fogadom el.
Nem tudom,hogy miért,de ettől megkönnyebbültem...Olyannyira,hogy
a nyakába ugrottam örömömben...
-Azért csak lassan a testtel.Ennyire örülsz annak,hogy így döntöttem??
-Igen!-utálom,mikor előjön az
érzelgős énem,de nem tudok neki megálljt parancsolni...Túlbuzgásomban apró
puszit nyomtam szájára...-É-én...Sajnálom!
-Ne sajnáld.Nekem
tetszett.-csókoltam meg.
-Várj...Nem kéne...-toltam el
magamtól.
-Én nem siettetek semmit.De meg
kell hagyni,igen jól csókolsz.
-Ez nem ér,ne használd ki a
gyengeségemet!-bokszoltam bele mellkasába.
-Én nem használok ki semmit.Mindenhez ketten kellenek.
-De...Aish!Most utállak...azt
hiszem...
-Azt hiszed??
-Mhmm...-hümmögtem bólogatva.
-Miért??
-Hát...mert...már megint
elbizonytalanítottál.
-Pedig nem akartalak.Jóvá
tehetem valahogy?
-Nem tudom...
-Egy ötleted sincs?
-Nincs.
-Nekem van.Mi lenne,ha
csinálnánk együtt valami reggelit?
-Benne vagyok.Te miben vagy jó?
-Nem vagyok egy nagy konyhatündér,de az egyszerűbb dolgokat még meg tudom csinálni.Mint a palacsinta vagy
tojás...És te??
-Az én listám túl hosszú
lenne,ezért maradjunk a palacsintánál.Abból akár még Jiniék is tudnak enni,ha
marad.
-Akkor mi lenne,ha te átöltöznél,és aztán neki is állhatnánk.
-Miért,pizsiben nem tudok
főzni?-végignéztem magamon,de semmi olyat nem láttam,ami akadályozott volna a
kotyvasztásban.Egy short és egy trikó volt rajtam,mint általában mindig.
-De biztos,csak tudom magamról,hogy mindig bepiszkolok valamit és nem szeretném pont a te pizsamádat
összekenni,de ha van egy kötényed,az is megteszi.
-Az nincs,úgyhogy elszaladok
felvenni valamit.Mindjárt jövök.-bementem a szobámba és elővettem egy
bő,combközépig érő pólót és már csatlakoztam is Yunhohoz a konyhában.
-Jól áll.
-Köszi,bár nem azért vettem
fel,hogy "jól álljon"...Kezdhetjük?
-Igen.Bár nem tudom,hol tartjátok
az edényeket.
-Ott...-mutattam egy fenti
szekrényre-Te magasabb vagy,könnyebben eléred.
-Akkor kiveszek egy tálat.Addig
te előveszed a hűtőből a többi cuccot?
-Persze.-kikészítettem az
asztalra a tejet,a tojásokat és egy pici zsírt is.
-Akkor ha minden elől van,kezdhetjük is.-leraktam a tálat az asztalra és összeöntöttük bele a
hozzávalókat.Kerestünk még egy serpenyőt is és nekiálltunk a sütésnek.
-Megtudod pörgetni a levegőben?
-Ha nagyon szeretnéd.De mint
mondtam,nem vagyok egy konyha tündér így jobb lenne,ha arrébb állnál.
-Nem egy palacsintába fogok
belehalni.Dobd csak,majd elkapom.-kezembe vettem egy tányért és vártam a
"mutatványt".
Nagy csodával a palacsinta a
tányéron landolt.Igaz,hogy elég furcsán nézett ki leérkezés után,de hát attól
függetlenül még ehető volt.
-Látod,mondtam,hogy
elkapom...Oh,ott egy kis tészta az arcodon.
-Hol?-törölgettem az arcom.
-Egy picivel jobbra...még egy
picit...Hagyd,majd én leszedem.-mutatóujjammal végigsimítottam a kérdéses
helyen és lenyaltam kezemről a masszát.-Így is egész finom.
-Ezt a mozdulatot lehetőleg ne
csináld még egyszer.
-Miért?Talán zavar?
-Nem zavar,csak...ahogy
csináltad.Inkább süssük tovább a palacsintát.
-Megint rosszra
gondoltál,mi?Tessék,egy kis porcukor.-belemarkoltam a tasak tartalmába és a
tenyeremből az arcába fújtam a port.
-Khmhm.Azt akarod,hogy
megfulladjak?-viszonzásul én is az arcába fújtam egy kisebb adag cukrot.
-Ó,szóval visszavágsz?!Oké,te
akartad...-megnyitottam a csapot és elkezdtem fröcskölni...
-Ennek még rossz vége lesz.-belemártottam
a kezem egy kicsit a tésztába és azzal támadtam Eun Mit.
-Már durvulsz is??-elindultam én
is a tál felé,de a korábbi vízi csata egyik tócsáján megcsúsztam és magam alá
lökve őt,mindketten elterültünk a padlón.
-Jól vagy?-néztem rajta végig
aggódó tekintettel.
-Puhán landoltam...Te rendben
vagy?-kérdeztem a csípőjén ülve.
-Öhm...igen.Egészen jó
helyzetben értem földet.
-Fel kéne takarítani ezt a
kupit...-elkezdtem feltápászkodni róla.
-Maradjunk még.-simítottam meg
kezeit.-Időnk mint a tenger. Maxéknak úgy is sok dolgot kell megbeszélniük.
-Mit szeretnél ezzel elérni?
-Nem is tudom.Ötlet?-húztam
kaján mosolyra számat.
-Már megint csak arra tudsz
gondolni??Nevetséges...
-Tudok én nagyon romantikus is
lenni.
-Tényleg?-néztem rá kételkedve.
-Ne nézz így.Ha kíváncsi vagy rá,egyszer majd azt is megmutatom neked.
-Nem te mondtad az előbb,hogy
időnk mint a tenger?Nem mintha annyira érdekelne...régen talán benne lettem
volna,de most...
-De most?Fejezd is be!
-De most esélyed sincs!-öltöttem
ki rá nyelvem.
-A nyelvöltögetésről már
beszéltünk nem??Egyszer ez okozza a veszted.
-Nem valószínű...Túl lassú vagy
ahhoz,hogy elkapj...
-Ezt meg honnan veszed??
-Ha elég gyors lennél,akkor már
megtörtént volna...
-Itt nem a gyorsasággal van
egyedül baj...hanem,hogy a másik fél nem kíváncsi rá.
-Hmm...van benne valami...
-Akkor most már érted,amit
beszélek?
-Eddig is értettem,csak jól esett
húzni az agyad.-nyújtottam ki ismét a nyelvem.
-Nem vagy vicces.-hirtelen
ötlettől vezérelve ajkaira tapadtam.
Nem húzódtam el
egyből,hagytam,hogy kiélvezze a pillanatot...Aztán egy váratlanul
eltoltam magam...
-Most...ez mire volt jó?
-Nem tudom...Azt hiszem tetszik a
számító dög szerepe...olyan Yoon Soos.
-Ugye teljesen el akarod venni a
kedvemet ettől az egész "főzőcskézzünk együtt" dologtól?
-A fél tésztát már így is
"elcsatáztuk",a másik fele pedig megsült,szóval nincs mitől
elvenni.De a felhalmozódott dühöt levezetheted egy kis mosogatással vagy
felmosással.
-Akkor szedjük össze magunkat és
álljunk fel.Aztán majd én felmosok te meg mosogatsz.Így jó lesz?
-Tökéletes.
-Hol találom a felmosót?
-A fürdőben,a tusoló mellé
támasztva.
Kihoztam a felszerelést a
fürdőből és nekiálltam a munkának.Hamar végeztünk a takarítással és még egy
kis szabadidőnk is volt,amíg Maxék visszaértek.
-Vajon
merre járhatnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése