I want to be your star! 13.rész

-Két lehetőséged van.Vagy bejuttatsz az SM-hez gyakornoknak és addig segítesz,amíg énekes nem leszek.Vagy a pasim leszel.Te döntesz.

-Miért lennék a pasid?? Miért pont én?

-Miért ne?Így vagy úgy,de híres leszek...Vagy énekesként vagy egy idol csajaként.Bármit is választasz,az a kettőnk kis titka marad,legalábbis ami az egyességet illeti.Nos?

-Nem adnál legalább egy nap gondolkodási időt??

-Holnap délig várom a választ.Ha nem reagálsz,akkor szabadjára engedem a madárkáimat,vigyék csak szét a híreket.

-Jó,de most takarodjatok innen!

-El ne szóld magad,még Maxie előtt sem.Viszlát,édes!-dobtam egy csókot felé,majd távoztam a riporterekkel együtt.

-Hi!-még pár percig ott álltam,majd elindultam Eun Mi kórterme felé.

-Mi tartott ennyi ideig?

-Semmi,csak Yoon Soo feltartott.

-Mit akart?Várj,inkább ne most meséld el,mert pár perce Eun Mi felébredt,menj be hozzá egy kicsit.

-Jó.Addig te beszélsz Jinnel,hogy hogy van?

-Persze.Küld ki hozzám,elmegyünk addig a büfébe meginni valamit.

-Oké. Nyugtasd meg valahogy.

Amint Hyo Jin kijött a kórteremből,egyből átkaroltam a vállánál,mert majdnem összecsuklott.-Gyere,menjünk és igyunk valamit a büfében.

-Nem vagyok szomjas.

-Nem hagyhatod el magad.A nővéred jól van,csak egy kicsit kimerült.Még ma hazavisszük és ott már csak pihennie kell.Viszont ha te is kidőlsz,akkor ki ápolgatja majd,hm?

-Nem fogok kidőlni,csak nagyon sok dolog történt mostanában és nem tudtam mikor kiengedni a gőzt.

-Ezért mondom,hogy menjünk,igyunk meg egy-egy pohár üdítőt,közben pedig elmondhatod,hogy mi is a baj.

-Jó,menjünk.Úgyse tudnék tovább ellenkezni.

-Ezt nagyon jól látod.-elindultunk a kiszemelt helyiség felé,természetesen én szemüvegben és sapkában.

-Mit igyunk??-mutattam a "hatalmas" választékra.

-Én a narancslére szavazok.Te?

-Én iszok egy baracklevet.

-Rendben...Jó napot!Egy barack- és egy narancslevet szeretnék kérni...Köszönöm.-leültünk az egyik félreeső asztalhoz és folytattuk a beszélgetésünket.

-Igazad volt.Tényleg jót tett ez az ital.

-Sokszor van igazam,de csak kevesen hisznek nekem.Na,mesélj,mik zavarnak mostanság?

-Sok minden.De igazán nem akarlak ezzel fárasztani téged.

-Ráérünk,nem?Hyung most úgyis egy darabig bent lesz a tesóddal.

-Jó,mesélek.Igazából attól vagyok ilyen,mert még mindig nem jutottam dűlőre azzal a fiúval akiről még múltkor meséltem.

-Ezt hogy érted?Nem tudod,mit szeretnél tőle?

-Én tudom,csak még ő nem tudja,de nagy rá az esély hogy happy end lesz a vége.

-Miből gondolod?

-Lehet,hogy csak én látom így,de mintha egyre jobban közeledne felém.Egyre közvetlenebbül bánik velem.

-És ha csak barátkozás miatt viselkedik így?

-Muszáj minden ábrándomat lerombolni??

-Bocsi,de nem...Mivel én is férfiből vagyok,ezért tudom,hogy nálunk ez is megeshet...

-Mert te hogy viselkedsz,ha tetszik egy lány??

-Hát...most is van valaki,akihez elég közel kerültem,de nem vagyok biztos benne,hogy mit is érzek pontosan.De nem vagyok az a tipikus "vessük rá magunkat a prédára" srác.

-Ennek örülök.Remélem sikerrel jársz majd nála.

-Lassan,de biztosan haladok a célom felé.Te is tégy hasonlóképp és túl nagy bajod nem eshet.

-Remélem beválik és sikerrel járok.

-Majd kiderül...Én jelenleg csak azt remélem,hogy Yunho nem kapja fel szokásához híven a vizet és kezdi el szekálni Eun Mit.Az nem tenne most jót.

-Ha felhúzza én nem tudom mit csinálok vele.

-Szerintem van annyi esze,hogy tudja,most csak ártana vele...

-Bízok benne.

-Lassan menjünk vissza hozzájuk.

-Mindjárt megiszom és akkor mehetünk is.

-Rendben.

Mikor kinyitottam a szemem,egy teljesen idegen szobában találtam magam...-Hol vagyok?

-Kórházban vagy.

-Yunho?Hogy kerültem ide?

-Még a táncpróbán elájultál és én behoztalak.

-Mit mondtak az orvosok?Mikor mehetek megint próbálni?

-Próbálni??Ne szaladjunk ennyire előre.Még két napig szigorúan ágynyugalmat javasolt neked az orvos.

-2 nap??Azalatt teljesen le fogunk maradni...Az egész az én hibám!

-Ne beszélj ilyen butaságokat.Nem a te hibád.Egyszerűen csak kimerültél.Mindenkivel megesik.

-Tudod milyen érzés,mikor minden bizonytalan körülötted?Dehogy tudod,fogalmad sincs róla!Neked minden adott volt ahhoz,hogy sztár legyél,sőt,akkor sem lett volna gondod,ha nem jön össze,mert jó családból származol.De én??A húgomon kívül senkim és semmim sincs!

-Azért nehogy azt hidd,hogy olyan fenékig tejfel volt az életem.A másik meg mi az,hogy nincs senkid??Mi is itt vagyunk.Ránk is számíthatsz.

-Te tényleg nem érted??Egy olyan ember,akit csak egy ügynökségről ismerek soha nem lesz olyan nekem,mint egy családtag!Soha nem bízhatok rá olyan dolgokat,mint egy rokonra!

-Én csak segíteni szeretnék,és meg szeretném értetni veled,hogy a ha baj van ránk is számíthatsz,nem csak a húgodra.

-Félek...-mondtam halkan és hátat fordítottam neki,mert nem akartam,hogy még ennél is gyengébbnek lásson.

-Nem kell.Tőlem meg főleg.Nézz rám,kérlek.-ültem át ágya szélére és elkezdtem simogatni a hátát.

-Nem akarok...Miért ennyire kiszámíthatatlan minden ezen a világon??

-De én szeretném látni az arcodat.

-És ha én nem szeretném,hogy lásd...?

-De miért?Olyan szép arcod van.

-Ne kezd megint,kérlek!-hirtelen felé kaptam a fejem dühömben.

-Én nem kezdek semmit,csak azt mondtam,hogy szép vagy.

-Pont ez az,ezt ne mond megint,mert...nem hiszek neked...sem.

-Nekem sem?Mert kinek nem hittél még?

-Az nem lényeg!De miért vagy...miért vagy folyton velem,amikor a leggyengébb vagyok?Mind fizikálisan,mind mentálisan.

-Azért,hogy támogassalak.Hogy segítsek neked.

-És miért pont te?Annyi ember van a világban,miért pont veled vagyok folyton mondhatni összezárva?

-Erre még én se tudom a választ.Talán a sors hozza így.

-Te talán hiszel a sorsban?

-Nem mondanám,de talán egyszer fogok...ha lesz rá okom.

-Milyen ok kell hozzá?-felültem az ágyon és kíváncsian figyeltem arcát.

-Miért érdekel ez téged?

-Inkább erről beszéljünk,mint veszekedjünk.Nem?

-Igazad van.Egy elég nyomós ok kéne,hogy így megváltoztassam a véleményem ebben a témában.Mondjuk,ha tiszta szívvel tudnék bízni valakiben.

-Maxben nem tudsz?

-Nem pont a baráti kapcsolatokra gondoltam.

-Akkor talán a lányokra?

-Igen.Eddig minden barátnőm csak a pénzem miatt hajtott rám.

-Van benne logika...Gondolj csak bele.Pénzed van bőven,a hírnév sem probléma,még a kinézettel sem lehet nagyobb baj...

-Tudod,hányszor gondoltam már bele??Szörnyű,mikor az emberért csak egy dolog miatt érdeklődnek és a rendes értékeit észre sem veszik.

-Mondanám,hogy tudom,de nem.Amikor kedveltelek,akkor még nem tudtam,hogy milyen ember is vagy valójában,csak a kamerákban bemutatott énedet ismertem.Utána,mikor egy céghez kerültünk,akkor jöttem rá,hogy rosszabb vagy,mint a tévében látszottál...Utána pedig...Ismét kezdtem hinni benne,hogy az az ember,akiért kislányként úgy odavoltam,talán tényleg egy normális pasi.

-Most már láthatod hogy én is egy normális ember vagyok és nem egy nagy képű barom.

-Azért arról a verzióról sem mondtam le teljesen...-vigyorogtam rá.

-Pedig megtehetnéd.

-Mert ha nem teszem,akkor mit csinálsz?Érd el,hogy letegyek róla.

-Mivel érhetném el,hogy végre bízz bennem??

-Nem tudom.Próbálkozz és előbb-utóbb kiderül,hogy melyik a jó megoldás.-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Már egyszer szóltam,hogy ne nyújtogasd,mert leharapom.-hajoltam közelebb hozzá.

-Próbálkozni lehet,de miből gondolod,hogy hagyni fogom?

-Nem tudom.Reménykedem,hogy legalább egyszer sikerülni fog,hogy normálisan meg tudjalak csókolni.

-Oké,hűtsd le magad!Jiniék merre vannak?

-A büfében.Elküldtem őket,hogy igyanak valamit,mert a húgod teljesen kész volt.

-Visszajöhetne már,mert fel kéne öltöznöm,hogy végre hazamehessek a saját ágyamba aludni.

-Öltözz csak.

-Előtted?Ne is álmodj róla!!

-Álmodozni szabad,nem??

-Csak tartsd magadban...minden melléktevékenységgel együtt.

-Ez nem volt szép,de veszekedés helyett inkább most elmegyek a húgodért.

-Támogatom az ötleted.

Kimentem Jinért a kantinba majd szóltam neki hogy mennyen vissza a nővéréhez,mert ő már látni akarja.

-Hugi,hát itt vagy?

-Hát látod.Teljes életnagyságban.Na,hogy vagy?

-Azt hiszem jobban.De otthon tovább javulok majd.

-Majd én ápolgatlak téged.Jó sokat fogsz pihenni.

-És lesz cuki ápolónő rucid is?

-A humorod nem változott,de ha szerzel egyet talán.

-Hm,megfontolandó.Changmint is áthívjam?

-Nagyon vicces vagy.Tényleg.Hív csak.Nélküle nem is tűnnék igazi ápolónak mi?Kell mellém egy cuki orvos is??

-Pontosan.Yunho pedig...na,őt nem tudom,ki lenne.

-A kedves főorvos,aki meggyógyítja a betegeket.

-Milyen módszerrel?Várj,inkább nem akarom tudni...

-Nem akarod,hogy ecseteljem,ugye??

-Nem szükséges...De kész vagyok,szóval akár mehetünk is.

-Akkor menj előre,én meg hozom majd a cuccokat.

-Nem mintha olyan sok holmim lenne,de rendben.Szófogadó beteg leszek.

-Jól is teszed,különben kénytelen leszek befenyíteni.

-Kezdjek félni?

-Ha rossz leszel,jön a gonosz nővérke és hozzákötöz az ágyhoz.

-És utána mi lesz velem?

-Addig fekszel ott,amíg ki nem pihented magad...de ha van más ötleted,akkor szólj csak.-kacsintottam rá miközben már a fiúk felé tartottunk.

-Mehetünk,lányok?

-Persze.Induljunk.

-Ugye most már minden rendben lesz veled?A húgod szétizgulta magát.

-Persze.

-Ez azért így nem igaz,de nagyon féltettelek.

-Ezért vagy a tesóm.

-Üljetek be végre,mert sosem értek haza!

-Megyünk már.Nem kell idegeskedni.

-Nem vagyok ideges,csak ag...jobb lenne Eun Mit minél hamarabb hazavinni.

-Honnan ez a hirtelen jó modor??

-Csak beszéltem a fejével.-súgtam húgom fülébe.

-Talán baj?

-Dehogy baj,csak furcsa volt,de ne is húzzuk tovább az időt.Menjünk inkább.

Mikor végre mindenki a kocsiban volt,a gázra léptem és szinte pillanatok alatt a lányok dormja előtt voltunk.-Felkísérjünk titeket?

-De csak akkor,ha van egy cuki nővér ruhád.

-Az miért is kéne?

-Semmiért,csak vicceltem.

-Elég fura vicc.

-Én már csak ilyen fura vagyok.Engem így kell elfogadni.

-Rájöttem már...

-Fel tudsz menni?

-Nem nyomorék vagyok,csak fáradt.

-Sok mindent nem tudsz te még rólam.-kacsintottam Maxra.

-Én meg nem kutya vagyok,hogy így beszélj velem,hanem ember,és csak kérdeztem.

-Bocsi,csak tényleg álmos vagyok.

-Hyung,menjünk,mielőtt még egymásnak estek.Sziasztok,lányok!

-Sziasztok.-intettem nekik majd elindultunk a lakásunk felé.

-Hyung,történt köztetek valami a kórteremben?

-Mégis mire gondolsz??

-Olyan furán viselkedtetek egymással...jó értelemben.

-Csak sikerült normálisan beszélnünk egymással.

-Olyan volt veled,mintha a barátja lennél...mármint a haverja.Mondtál neki valamit,amitől így megváltozott?

-Olyan dolgokról beszélt nekem,amikről nem mindenkivel szokott.Kicsit mintha megnyílt volna nekem.

-Akkor arra is van esély,hogy ti ketten...?

-Semmiféleképpen nem.Az ő részéről biztos nem,meg most még jött ez a...mindegy is mi.Úgy hogy nem.

-Értem.Pedig azt hittem,hogy te szeretnéd a dolgot.

-Nem is ezzel van a baj,hogy én nem szeretném,hanem hogy amit tenni fogok az el taszítja majd őt tőlem.

-Hyung,te meg miről zagyválsz itt össze-vissza?

-Semmiről.Nem mondhatom el.

-De...

-Na jó...neked elmondom,de nem mondhatod el senki másnak.

-Lakat a számon.

-Ma,mikor ott volt Yoon Soo...hoztam egy elég felelőtlen döntést.

-Mit?

-Igazából még nem döntöttem,de arról volt szó,hogy vagy bejuttatom az SM-hez gyakornoknak vagy a pasija leszek...

-Az a pszichopata!Egyik sem jó...Ha bejuttatod,akkor a Passion fogja elárulva érezni magát,ha a másikat,akkor "jobb" esetben csak Eun Mi.

-De muszáj vagyok dönteni,mert csak akkor nem jelenteti meg az újságírókkal a cikket.

-És ha elmondanád neki?Akkor megértené,nem?

-Mármint Miminek?

-Igen.Ha nem váratlanul érné a dolog,akkor talán jobban el tudná viselni.

-De mi van,ha csak még jobban undorodna tőlem??

-Egy próbát megér.Így legalább tudná az okát,hogy miért is utál,és talán könnyebben is bocsájtana meg,nem gondolod?

-Nem akarom,hogy még rosszabb állapotba kerüljön,de muszáj erről beszélnem vele.

-Holnap menj el hozzájuk,mielőtt beszélnél Yoon Sooval és beszéld meg vele.Ő tudja meg először,hogyan döntöttél.

-Megfogadom a tanácsodat.És te mire jutottál Jinnel?

-Elmondta,hogy van egy fiú,aki tetszik neki,de valamiért nem akar alakulni köztük a dolog.

-Egy másik srác?Azt is mondta,hogy ki?

-Nem...De egy kicsit olyan volt,mintha rólam beszélne...

-Mert lehet,hogy rólad is beszélt.

-Ezt miből gondolod?

-Komolyan nem esett le??

-Ezek szerint nem...

-Folyamatosan rajtad lógott...mindig elpirult,ha közel kerültetek egymáshoz.Sokat voltatok kettesben,akkor nem pirult el vagy ilyesmi?

-Csak egyszer láttam,de akkor is futottunk előtte.Tényleg rólam beszélt?Akkor miért nem mondott semmit...

-Mert nem akar lerohanni téged.Kivárja a legjobb alkalmat.Pont úgy mint te.

-Azt hiszem,holnap megyek veled és elhívom sétálni és tisztázni a dolgokat.

-De csak óvatosan.

-Ez rád is vonatkozik.

-Értettem,főnök.De mi lenne,ha ma korábban lefeküdnénk aludni?

-Támogatom,hosszú volt ez a nap is,és a holnap sem lesz különb.

-Hát nem,de ne is tartsuk fel egymást.Jó éjszakát!-elköszöntem majd a hálóm felé vettem az irányt.