I want to be your star! 15.rész

Mikor felébredtem és kicsoszogtam a konyhába,Hyo Jint már sehol sem találtam...

-Felébredtél??-léptem ki a fürdőszobából.

-I-igen...Te?Itt?

-Igen.Én,itt.Max és Hyo Jin elmentek reggelizni.Amit neked se ártana.

-És nekem miért nem szólt erről?

-Mert ő is csak ma reggel tudta meg,mikor idejöttünk.

-Valami itt nekem nagyon bűzlik.Van esetleg hátsó szándékod?

-Nincs...vagyis van...de nem olyan.Mindegy,majd később elmondom.

-Ne később,most.Már belekezdtél...

-Ígérd meg,hogy nem húzod fel magad.

-Megpróbálom,de bökd már ki!

-Szóval,tegnap mikor ott voltunk a kórházban...megjelent Yoon Soo meg egy csapat riporter és újságíró is.

-Hogy kerültek oda?

-Azt mondta,hogy ahol ti...az ő szavaival élve árulók vagytok,ott van ő is.De nagy nehezen le tudtam rázni.Viszont...és erről akartam beszélni veled,adott egy elég szoros ultimátumot nekem.

-Mit?

-Vagy bejuttatom a kiadóhoz és segítek neki,amíg énekes nem lesz,vagy...vagy...a pasija leszek.

-T-tessék?Mégis hogy kérhet ilyeneket tőled??

-Azért,hogy ha én ezek közül megteszem akármelyiket is,ő nem jelenteti meg a cikket az újságban.

-Milyen cikket??

-Mikor megjelent...eléggé kikeltem magamból és persze ő ezt kihasználta.

-Össze akar minket boronálni,igaz?

-Igen.

-Az a kis...És miért mondtad el ezt nekem?

-Azért,hogy tudd,hogy hogyan döntöttem.És hátha így majd nem fogsz rám annyira haragudni,ha tudod miért tettem.

-É-és hogyan?

-Azt hiszem,hogy az utóbbi ajánlatot kell elfogadnom és ki kell bírnom mellette egy rövid ideig,mint a pasija.

-Én...erre...nem tudok mit mondani...-közelebb léptem hozzá és megöleltem-Köszönöm,hogy nem mástól kellett megtudnom.

-Jaj kérlek,ne köszönd meg.De inkább ezt választottam,minthogy téged és a húgodat is eláruljam.

-Hogy mondhatsz ilyet?Milyen árulás?Nem lenne az,mert szinte nincs más választásod.Egyébként meg biztos megint hamar kiraknák,mivel nincs benne túl sok tehetség.

-Lehet,hogy mégis az lenne a jobb döntés...nem tudom.De az utóbbi incidens után már nem tudom,mit tegyek.Lehet,hogy itt is vannak ismerősei,akik elintéznék neki,hogy ne rúgják ki.

-A második opciót semmiképp sem fogadhatod el!Azt nem hagyom!

-Mert??

-Csak...mert...nálam az minősülne árulásnak...

-Ezt hogy érted??Talán....

-Talán mi??

-Talán több vagyok neked,mint egy barát???

-Nem...vagyis...igen...egy olyan személy vagy nekem,akire mindig számíthatok,ha baj van...azt hiszem...

-Végre beláttad,hogy rám is számíthatsz?Ennek örülök.Akkor ennek fényében inkább a másik ajánlatot fogadom el.

Nem tudom,hogy miért,de ettől megkönnyebbültem...Olyannyira,hogy a nyakába ugrottam örömömben...

-Azért csak lassan a testtel.Ennyire örülsz annak,hogy így döntöttem??

-Igen!-utálom,mikor előjön az érzelgős énem,de nem tudok neki megálljt parancsolni...Túlbuzgásomban apró puszit nyomtam szájára...-É-én...Sajnálom!

-Ne sajnáld.Nekem tetszett.-csókoltam meg.

-Várj...Nem kéne...-toltam el magamtól.

-Én nem siettetek semmit.De meg kell hagyni,igen jól csókolsz.

-Ez nem ér,ne használd ki a gyengeségemet!-bokszoltam bele mellkasába.

-Én nem használok ki semmit.Mindenhez ketten kellenek.

-De...Aish!Most utállak...azt hiszem...

-Azt hiszed??

-Mhmm...-hümmögtem bólogatva.

-Miért??

-Hát...mert...már megint elbizonytalanítottál.

-Pedig nem akartalak.Jóvá tehetem valahogy?

-Nem tudom...

-Egy ötleted sincs?

-Nincs.

-Nekem van.Mi lenne,ha csinálnánk együtt valami reggelit?

-Benne vagyok.Te miben vagy jó?

-Nem vagyok egy nagy konyhatündér,de az egyszerűbb dolgokat még meg tudom csinálni.Mint a palacsinta vagy tojás...És te??

-Az én listám túl hosszú lenne,ezért maradjunk a palacsintánál.Abból akár még Jiniék is tudnak enni,ha marad.

-Akkor mi lenne,ha te átöltöznél,és aztán neki is állhatnánk.

-Miért,pizsiben nem tudok főzni?-végignéztem magamon,de semmi olyat nem láttam,ami akadályozott volna a kotyvasztásban.Egy short és egy trikó volt rajtam,mint általában mindig.

-De biztos,csak tudom magamról,hogy mindig bepiszkolok valamit és nem szeretném pont a te pizsamádat összekenni,de ha van egy kötényed,az is megteszi.

-Az nincs,úgyhogy elszaladok felvenni valamit.Mindjárt jövök.-bementem a szobámba és elővettem egy bő,combközépig érő pólót és már csatlakoztam is Yunhohoz a konyhában.

-Jól áll.

-Köszi,bár nem azért vettem fel,hogy "jól álljon"...Kezdhetjük?

-Igen.Bár nem tudom,hol tartjátok az edényeket.

-Ott...-mutattam egy fenti szekrényre-Te magasabb vagy,könnyebben eléred.

-Akkor kiveszek egy tálat.Addig te előveszed a hűtőből a többi cuccot?

-Persze.-kikészítettem az asztalra a tejet,a tojásokat és egy pici zsírt is.

-Akkor ha minden elől van,kezdhetjük is.-leraktam a tálat az asztalra és összeöntöttük bele a hozzávalókat.Kerestünk még egy serpenyőt is és nekiálltunk a sütésnek.

-Megtudod pörgetni a levegőben?

-Ha nagyon szeretnéd.De mint mondtam,nem vagyok egy konyha tündér így jobb lenne,ha arrébb állnál.

-Nem egy palacsintába fogok belehalni.Dobd csak,majd elkapom.-kezembe vettem egy tányért és vártam a "mutatványt".

Nagy csodával a palacsinta a tányéron landolt.Igaz,hogy elég furcsán nézett ki leérkezés után,de hát attól függetlenül még ehető volt.

-Látod,mondtam,hogy elkapom...Oh,ott egy kis tészta az arcodon.

-Hol?-törölgettem az arcom.

-Egy picivel jobbra...még egy picit...Hagyd,majd én leszedem.-mutatóujjammal végigsimítottam a kérdéses helyen és lenyaltam kezemről a masszát.-Így is egész finom.

-Ezt a mozdulatot lehetőleg ne csináld még egyszer.

-Miért?Talán zavar?

-Nem zavar,csak...ahogy csináltad.Inkább süssük tovább a palacsintát.

-Megint rosszra gondoltál,mi?Tessék,egy kis porcukor.-belemarkoltam a tasak tartalmába és a tenyeremből az arcába fújtam a port.

-Khmhm.Azt akarod,hogy megfulladjak?-viszonzásul én is az arcába fújtam egy kisebb adag cukrot.

-Ó,szóval visszavágsz?!Oké,te akartad...-megnyitottam a csapot és elkezdtem fröcskölni...

-Ennek még rossz vége lesz.-belemártottam a kezem egy kicsit a tésztába és azzal támadtam Eun Mit.

-Már durvulsz is??-elindultam én is a tál felé,de a korábbi vízi csata egyik tócsáján megcsúsztam és magam alá lökve őt,mindketten elterültünk a padlón.

-Jól vagy?-néztem rajta végig aggódó tekintettel.

-Puhán landoltam...Te rendben vagy?-kérdeztem a csípőjén ülve.

-Öhm...igen.Egészen jó helyzetben értem földet.

-Fel kéne takarítani ezt a kupit...-elkezdtem feltápászkodni róla.

-Maradjunk még.-simítottam meg kezeit.-Időnk mint a tenger. Maxéknak úgy is sok dolgot kell megbeszélniük.

-Mit szeretnél ezzel elérni?

-Nem is tudom.Ötlet?-húztam kaján mosolyra számat.

-Már megint csak arra tudsz gondolni??Nevetséges...

-Tudok én nagyon romantikus is lenni.

-Tényleg?-néztem rá kételkedve.

-Ne nézz így.Ha kíváncsi vagy rá,egyszer majd azt is megmutatom neked.

-Nem te mondtad az előbb,hogy időnk mint a tenger?Nem mintha annyira érdekelne...régen talán benne lettem volna,de most...

-De most?Fejezd is be!

-De most esélyed sincs!-öltöttem ki rá nyelvem.

-A nyelvöltögetésről már beszéltünk nem??Egyszer ez okozza a veszted.

-Nem valószínű...Túl lassú vagy ahhoz,hogy elkapj...

-Ezt meg honnan veszed??

-Ha elég gyors lennél,akkor már megtörtént volna...

-Itt nem a gyorsasággal van egyedül baj...hanem,hogy a másik fél nem kíváncsi rá.

-Hmm...van benne valami...

-Akkor most már érted,amit beszélek?

-Eddig is értettem,csak jól esett húzni az agyad.-nyújtottam ki ismét a nyelvem.

-Nem vagy vicces.-hirtelen ötlettől vezérelve ajkaira tapadtam.

Nem húzódtam el egyből,hagytam,hogy kiélvezze a pillanatot...Aztán egy váratlanul eltoltam magam...

-Most...ez mire volt jó?

-Nem tudom...Azt hiszem tetszik a számító dög szerepe...olyan Yoon Soos.

-Ugye teljesen el akarod venni a kedvemet ettől az egész "főzőcskézzünk együtt" dologtól?

-A fél tésztát már így is "elcsatáztuk",a másik fele pedig megsült,szóval nincs mitől elvenni.De a felhalmozódott dühöt levezetheted egy kis mosogatással vagy felmosással.

-Akkor szedjük össze magunkat és álljunk fel.Aztán majd én felmosok te meg mosogatsz.Így jó lesz?

-Tökéletes.

-Hol találom a felmosót?

-A fürdőben,a tusoló mellé támasztva.

Kihoztam a felszerelést a fürdőből és nekiálltam a munkának.Hamar végeztünk a takarítással és még egy kis szabadidőnk is volt,amíg Maxék visszaértek.

-Vajon merre járhatnak?

Tigers 20.rész

Nos,ahogy az előző résznél is írtam, anya kék, apa pedig zöld.

-Valóban?Nem is tudtam,hogy van neki...Kislányom?
-Hát,még nagyon friss a dolog,ezért csak ma mondtuk el.

-Igen...mondhatni pár napos.

-Értem.Csak nem maradsz vacsorára is?
-Marasztaltam,ha nem gond.

-De el is mehetek,ha zavarok.-ajánlottam fel.

-Ugyan,dehogy!Maradj csak nyugodtan.Minél többen vagyunk,annál jobb lesz a hangulat.
-Még Nana egyik barátnője is jönni fog.

-Igen?Kicsoda?

-Kage,Siwon húga...mondhatni.

-Róla meséltél múltkor,igaz?

-Igen.
-Mond csak,kedves Siwon...
-O-ó,kezdődik...
-Nana,kérlek,maradj csendben.Szóval,mit is szeretnél konkrétan a lányunktól?

-Boldoggá akarom tenni.-mosolyogtam ártatlanul.

-Tényleg?Ugye tisztában vagy a múltjával?

-Igen.-bólintottam komolyan.

-És ugye azt is tudod...vagy legalábbis sejted,hogy emiatt sokkal nehezebben bízunk meg bárkiben is?!

-Azt hiszem,ez nyilvánvaló az adott helyzetben.

-Ez esetben remélem,hogy nem tervezel semmi butaságot,mert akkor velem gyűlik meg a bajod.

-Nem kell aggódnia,nem akarok ártani a lányának.

-Ezt jó hallani,de az előző banda is ezt mondta,aztán...ne érts félre,nem szeretnék a gonosz apuka lenni,aki a lánya boldogságának útjában áll.Ha Na Rae megbízik benned és te is el tudod fogadni minden korábbi dolgával együtt,akkor nem állok közétek.
-Imádlak,apu!

-Köszönöm!
-Túl lágyszívű vagy...
-Talán el kéne tiltsam tőle?

-Ha tiltanád,azzal csak még inkább sarkalnád a dologra...De nem kéne ilyen egyszerűen megadnod magad.

-Akkor vedd kezelésbe a dolgokat te.-közben megszólalt a csengő.

-Nyitom!-odaszaladtam az ajtóhoz-Csakhogy itt vagy!Anyu most fogja kifaggatni a bátyádat.

-Neked is szia.Miről is?Várj...itt van hyung?Akkor most már hivatalosan is együtt vagytok?

-Igen...és nem tudom,pontosan miről,de anyut ismerve elég cikis és durva dolgokról.

-Akkor kicsit későbbre halasszam a meggyőzését?

-Nem tudom...inkább segíts Siwonnak,mert nem biztos,hogy egyedül bírni fog anyával.

-Wakarimashita!-mondtam,és bemasíroztam a házba,a hangok felé-Jó estét!-köszöntem-Kage desu!...Szia hyung.-tettem hozzá vigyorogva.

-Á,szóval ő Kage.Szia,Kim Jae Hwan!
-Szervusz!

-De még mennyire,hogy én vagyok...teljes borzasztó valómban.-mosolyogtam-Örülök a találkozásnak.

-Úgyszintén.
-Akkor ti tényleg tesók vagytok?

-Nem egészen.-ráztam a fejemet-De születésünk óta ismerjük egymást,és együtt nőttünk fel.És hyung apja a keresztapum.-mosolyogtam.

-Egy dolog tisztázva...Mond csak Siwon,hány tartós kapcsolatod volt eddig?
-Anyu,ne má~r!

-Öhm...-Kage kuncogni kezdett-Nem volt még egy sem...

-Eh...
-Ezek szerint mindig cserélgetted a partnereidet?Kage,mennyire hűséges típus a bátyád?

-Úgy értette,hogy egyáltalán nem volt még kapcsolata.Soha semmilyen.-vigyorogtam továbbra is.

"És még azon voltak kiakadva,hogy én nem vagyok szűz!"-gondoltam magamban.
-Biztos,hogy a lányokhoz és nem a fiúkhoz vonzódsz?Ugye a lányom nem csak pajzsnak kell??

Kicsit idegesítő volt,hogy a húgom épp megfulladni készült a röhögéstől mellettem...-Egészen biztos.-válaszoltam őszintén.

-Akkor te még...
-Drágám,elég lesz!Ne kínozd már szerencsétlent!Jó srácnak tűnik,bízhatunk benne.

Hálásan néztem az apára.

-Azt hiszem,a nehezén túl vagy.-mondtam még mindig nevetve.

-Sajnálom...-súgtam oda neki.

-Ne aggódj,bírom a kiképzést.-válaszoltam halkan.

-De tényleg bocsi...anyum tud normális is lenni.

-Ugyan,jogosak a kérdések.Én is bizalmatlan lennék.

-Akkor is,nem ezzel kéne kezdenie...ez olyan ciki...

-Üljetek asztalhoz,kész a csirke.

-Csirkee~!-mondtam csillogó szemekkel,majd lehuppantam Siwon mellé az üres székre.

-Úgy egyetek,hogy desszert is van.

-De jó!Ez nagyon finom!

-Örülök,hogy ízlik.

-Drágám,a te főztöd mindig isteni.Nem véletlenül olyan ügyes Nana is.

-Jó dolga lesz a férjének-böktem oldalba finoman Siwont.

-Kage...ezt nem kéne...

-Miből gondolod,hogy ő lesz az?

-Általában jók a megérzéseim.-mosolyogtam ártatlanul.

-Most viszont tévedsz...

-Drágám,kérlek!

-Talán valami baj van Hyunggal?
-Nyugi hugi...

-Egyszerűen csak nem való a lányunkhoz.

-Anya,elég!-pattantam fel az asztaltól-Miért esik olyan nehezedre elfogadni őt??

-Talán jobb lenne,ha most elmennék...

-Nem!!Nem teheted!-eluralkodtak rajtam az érzéseim,pedig nem akartam.

-Kage,kísérjétek fel a szobájába,én addig beszélek a feleségemmel.

-Hai!-mondtam és felálltam,odamentem barátnőmhöz,és kihúztam a konyhából.-Izé,merre van a szobád?
Némán követtem a lányokat.Nem így terveztem ezt az estét...

-A bal oldali az enyém...Annyira sajnálom,az egész az én hibám!

-Ne hibáztasd magad,Cica.

-De...miért...olyan nehéz elfogadni a választásom?

-Majd megbékél vele...
-Amint rájön,hogy Hyung a kinézetével ellentétben nem egy vadállat.
-Köszi hugi...

-Akkor is...sajnálom Kage,hogy jelenetet rendeztem.

-Mmm.-megráztam a fejem-Én rosszabb voltam,ha ilyenről volt szó.

-Én meg sosem voltam ilyen...Siwon...én...nem tudok mit mondani...

-Nem is kell.-mellé léptem,és megöleltem.

Szorosan hozzá bújtam és könnyek formájában utat engedtem a haragomnak és a feszültségnek.

-Magatokra hagyjalak titeket?-kérdeztem tapintatosan.

-N-nem,bocsi...-törölgettem meg az arcomat-Mondhatni feleslegesen hívtalak át,mert amiért jöttél,azt nem tudtuk megbeszélni.

-Ami késik nem múlik.

-De ha már úgyis itt vagyunk...Ott van az a kis út,amit mondtam korábban.-mutogattam kifelé ez erkélyajtón át.

Kinéztem az erkélyen...-Innen valóban könnyű lelépni.

-Én mondtam...Kage,itt te is könnyen bejuthatsz majd hozzám,ha esetleg eltiltást kapnék.

-Nem fogsz kapni!

-Mint azt láthattátok,anyától bármi kitelik...hurrá...Amúgy ha szeretnétek menni,akkor csak tessék.

-Nem hagylak itt pont most.

-Köszönöm.-a nyakába ugrottam és a földre estem vele együtt.

-Yaa,azért ne ölj meg!-felnevettem.
-Kicsi a rakás?Én is beszálljak,lányok?-mosolyogtam.

-Nem köszi,nem szeretnénk padlómatricává válni...főleg Kage nem.

-Nekem már mindegy...a tigrisek kiképeztek már rég.-szúrósan Siwonra néztem.

-Na jó,még mielőtt én leszek egy szendvics tölteléke,inkább felkelek.-elkezdtem feltápászkodni.

-Vajon mi lesz az őseid döntése?

-Belegondolni se merek...nem tudnám elviselni,ha például magántanulót csinálnának belőlem...

-Azért az már nagyon radikális lépés lenne...

-Az a baj,hogy én kinézem belőlük...főleg anyából.Ahogy láttam,apumnak szimpatikus vagy.

-Már az is valami.-próbáltam optimista lenni.

-Egyszerűen ötletem sincs,hogy anyát mivel lehetne meggyőzni...Kage?

-Hmm...nagyon jó kérdés...ha időt hagyunk neki,az nem segít?

-Hogy érted?Ne találkozzak vele?-néztem Siwon felé.

-Nem erre gondoltam...meg ez amúgy is elég lehetetlen ötlet.Csak hagyd,hogy szokja a gondolatot,aztán majd elválik,mi lesz.

-Akkor csak tűrjem csendben,hogy piszkálja?

-Neked van jobb ötleted?

-Nincs,de...nehéz lesz.

-Megoldjuk Cica,nem kell aggódnod.Majd előveszem az úriember énemet...
-Miért,van másmilyen is?

-Ne köss belém folyton!-néztem rá szúrósan,mire elnevette magát.
-Sorry-sorry.

-Mi lenne velem nélkületek??

-Unatkoznál.-vágtuk rá egyszerre vigyorogva.

-Az biztos.-mosolyogtam vissza rájuk.

-Nana,drágám,le tudnátok jönni?

Na Rae apja hívása után sorban levonultunk az étkezőbe.

I want to be your star! 14.rész

Már korán reggel felkeltem. Nem tudtam aludni. Egész éjjel Jinen járt az agyam és hogy mit fog majd mondani.

-Jó reggelt!Készen állsz?

-Igen.Ha készen vagy,indulhatnánk is.

-Ennél jobban nem lehetek felkészülve...

-Akkor...Essünk túl rajta.

-Hwaiting!-beindítottam a kocsit és vártam Maxet.

-Induljunk.-szálltam be Yunho mellé.

Igyekeztem minél hamarabb odaérni a lányok szállásához,mert sok tisztázni valónk akadt velük...-Itt is vagyunk.

-Menjünk.

Felmentünk hozzájuk,bekopogtunk és vártunk a válaszra...

-Ki az??-odasétáltam az ajtóhoz.Még mindig pizsamában.

-Mi vagyunk.Beszélni szeretnénk veletek.

-Cuki pizsi.

-Mimi még nem kelt fel?

-Köszi,és még nem.

-Ha felöltözöl,elmehetnénk valahova reggelizni és beszélgetni,mert lenne miről.

-Megijesztesz,de jó.Mindjárt itt vagyok.-elmentem és gyorsan felkaptam a kedvenc pólómat,egy rövidnadrágot,egy szandált,és már mentem is vissza a fiúkhoz.

-Ez gyors volt.Hyung marad,hogyha Eun Mi felébredne,akkor legyen itt valaki,oké?

-Jó.Tudod,hogy merre van a fürdő és a konyha ha kellene valami.

-Én is laktam ebben a dormban,csak pár szinttel arrébb.Mindent ismerek.

-Jó.Most már leesett nekem is.

-Vigyázzatok,nehogy lebukjatok.Max,veled később beszélek.Sziasztok!

-Nem fogunk.Szia.-elindultunk az autó felé.

-Mit szeretnél enni?Hova menjünk?

-Van itt a közelben egy egész aranyos hely.Oda beülhetnénk.

-Rendben,mutasd az utat.

-Egyenesen megyünk erre...még egy kicsit,aztán elkanyarodunk balra és ott lesz.-mutogattam.

-Jól néz ki kívülről.

-Belülről is nagyon szép és a kaja is nagyon jó.

-Bízok az ízlésedben.-kinyitottam előtte az ajtót és a széket is kihúztam neki.

-Ezt jó hallani,de minek jöttünk ide?

-Valami fontosról szeretnék veled beszélni...

-Mi lenne az?

-Arról,amiről tegnap is.Szóval...Ki az a fiú,akit emlegettél?

-Csak egy srác...nem fontos.De ez miért érdekel téged?

-Mert tudnom kell...Ez nagyban befolyásolhatja a döntésemet.

-De nem mondhatom el.Lehet,hogy akkor többet nem lenne a barátom,de ez miért befolyásolja a te döntésedet??

-Úgy,hogy...te vagy az...

-Hogy mi??Ez most komoly??

-Teljesen...Azt hiszed,véletlenül voltam olyan elutasító?

-Nem,de most hogy így bevallottad az igazat,talán én is elárulhatnám ki az a fiú,aki már egy ideje tetszik.Te...vagy...-elfordítottam arcomat,hogy ne lássa mennyire elpirultam.

-Ezek szerint hyungnak igaza volt...Miért nem mondtál semmit?

-Mert féltem attól,hogy mit fogsz mondani.És mert te csak egy aranyos lánynak tartottál engem.

-Yunho ilyen sok dolgot mondott el neked?

-Nem közvetlenül tőle tudom,de igen.Lehet egy kérdésem?

-Gondolhattam volna...Persze,mi lenne az?

-Még mindig csak egy kislánynak tartasz,vagy változott valamit a véleményed?

-Azt hiszem,igen...

-És ez milyen hatással van a kapcsolatunkra??

-Nem tudom.Nem szeretnék semmit sem elkapkodni,ezért szerintem egyelőre maradjunk annál,hogy "nagyon szoros barátok",és ebből fejlődjünk szép lassan tovább.Persze,ha van hova fejlődnünk.Mit szólsz?

-Remélem hogy tudunk hova fejlődni.Ezek szerint...ha minden jól megy...akkor...egyszer barát és barátnő leszünk?

-Nem zárkózok el ettől a lehetőségtől sem...De erről még ne nagyon beszéljünk senkinek,még hyungéknak se...mondjuk azt nekik,hogy barátok maradtunk...ami valamilyen szinten igaz is.

-Tartom a számat.Bár a nővérem előtt nem szeretek titkolózni,de majd megpróbálom valahogy.

-Én is igyekszek majd,pedig Yunho olyan,mintha a bátyám lenne.

-Szóval szoros a kapcsolatotok egymással.

-Nagyon is...szinte mindent tudunk egymásról.Elvégre is kb. 12-13 éve együtt dolgozunk.

-Pontosan.De neked könnyebb dolgod volt Eun Mivel,hiszen együtt nőtettek fel.

-Igen,mindent tudunk egymásról.Csak egy mozdulatból is megértjük egymást.

-Nálunk is hasonló,de van még mit csiszolnunk.

-Az idő mindenen tud változtatni.Csak hagyni kell.

-Tudom.-mosolyogtam rá-Ki tudja,nálunk is beválhat az idő.

-Ez már csak rajtunk múlik.

-Igaz.Kérsz még valamit?

-Nem,köszönöm.

-Akkor mit szólsz egy sétához?

-Tetszik.Hova menjünk?

-Biztonságos helyre.Nem szeretnék fotósok elől menekülni most is.

-Itt a közeli parkban van egy kis eldugott rész.Mit szólnál ahhoz?

-Remek.Menjünk is.-gyorsan rendeztem a számlát és elindultam vele a park felé.

-Mindjárt ott vagyunk.-mutattam a park hátsó része felé.

-Tényleg eldugottnak tűnik...

-Talán kételkedtél?

-Egy kósza pillanatig igen.

-Mert azt hitted,hogy majd fotósok egész hada fog itt várni,vagy mi?

-A tegnapiak után semmin sem lepődök meg...

-De bennem nem meg lehet bízni.

-Benned bízok,félre ne értsd,de a pletykavadászokban nem..

-Ezt jó hallani,de mi történt tegnap,ami ennyire felhúzott?

-Az,hogy miután te bementél a nővéred szobájába,szinte azonnal megjelent Yoon Soo egy csapat firkásszal.

-Az a ribanc még ott is ott volt??És mit csinált?

-Hülyeségeket beszélt,de Yunho leállította és elküldte.

-Nagyon gyanús nekem,hogy ilyen könnyen eltűnt.De legalább nyugtunk van tőle.

"Ha tudnád,hogy nem is olyan könnyen...De nem mondhatom el neked..."-Igen,valóban fura,de legalább odébb állt.

-Nem tudom.Remélem nem készül semmire,de nem is pazaroljuk rá az időnket.Beszélgessünk valami másról.

-Miről szeretnél?Bármiben...majdnem bármiben benne vagyok.

-A majdnem bármiben mit takar?

-Hmm...hobbid?

-Imádok olvasni és zenét hallgatni.Sőt,néha még írogatni is szoktam.Na és neked?

-Olvasni én is szeretek,bár nem igazán van rá időm.A szövegeket leginkább hyung szokta írni,de néha én is segítek,ha megszáll az ihlet.

-A szövegeket nálunk is a nővérem írja,de néha besegítek neki én is.Bár annak általában elég más lesz a vége...mindig fetrengünk a röhögéstől.

-Lányok...Ti mindenen tudtok nevetni.

-Igen.Ez átok és áldás egyben.-nevettem fel.

-A készülő albumotokon is lesznek saját szerzemények,vagy itt még csak más által írottak?

-Ha sikerül kierőszakolni,akkor lesznek rajta általunk írott dalok is,de eddig még nem igazán jártunk sikerrel.

-Miért?Nem hagyják?

-Azt mondták, hogy még túl korai lenne, mert még nem elég jók amiket eddig írtunk. Nem ütik meg a színvonalat vagy valami ilyesmi...

-Egyszer majd megmutathatnátok párat,hátha tudok hatni egy kicsit a főnökségre.

-Jó lenne,de nem szeretnénk,ha csak azért tennék fel a dalokat az albumra,mert te beszéltél velük.De ne beszéljünk még most is a munkáról.

-Rendben.Ugye tudod,hogy ti még tiltás alatt vagytok.Így kicsit problémás lesz a dolog,ha eljutunk arra a szintre...

-Igen,tudom.Ezen már gondolkoztam is.

-Hogyan oldjuk meg,ha...

-Nem láthatják rajtunk.El kell titkolnunk.

-Szerinted el tudjuk érni azt,hogy ne lássák?

-Ha nagyon erősen próbálkozunk akkor biztos sikerülni fog.

-Remélem is...Leüljünk arra a padra?

-Jó lenne.Már kezdek elfáradni.

Elfoglaltuk a kiszemelt padot és még hosszú órákon keresztül beszélgettünk mindenről,ami csak eszünkbe jutott...