Tigers 19.rész

A félreértések elkerülése végett,most a két megszokott szín nem a fiúkat,hanem a szülőket fogja jelölni.Anya=kék        Apa=zöld

-Nos,ne várakoztassuk anyudat,menjünk.

-Rendben.-kezemet az övébe csúsztattam és összefűztem ujjainkat.

-Vajon beenged anyud?-morfondíroztam az ajtó előtt állva.

-Kénytelen lesz.

-Akkor nosza.-vigyorogtam-Ideje belépni az oroszlán barlangjába.

-Egy tigris az oroszlán barlangjában...nem mindennapi látvány,az biztos.

-Nem mindennapi,de remélem egyre gyakoribb lesz.-mosolyogta.

-Nem rajtam múlik...-adtam volna egy puszit az arcára,de hirtelen kulcszörgésre lettünk figyelmesek-Jesszus,ez biztos anyum.

-Most ugrik a majom a vízbe.

-Szervusz,kislány...hát ő meg mit keres már megint itt?

-Jó napot!-tétováztam egy kicsit-Az az igazság,hogy nagyon megkedveltem a lányát,és megkértem,hogy legyen a barátnőm...

-Tessék??
-És én igent mondtam.
-Hogy mi??Jól átgondoltad te ezt lányom?Emlékezz csak,miről beszélgettünk a múltkor...
-De anyu,ő nem olyan!

-Nem áll szándékomban kihasználni a lányát,és komolyan gondolom ezt a kapcsolatot,nem játékszert keresek magamnak.Kérem,csak egy kicsit bízzon bennem.

-Nem is tudom...
-Anya,figyelj!Én tényleg szere...kedvelem őt és bízok benne.Már rengeteg alkalma lett volna,de egyszer sem használt ki.
-Ám legyen,de ha nem tartod magad a korábban megbeszéltekhez,akkor örökre elfelejtheted a lányomat.-fordultam a fiú felé.

-Ezzel tisztában vagyok.Nem szeretnék csalódást okozni.

-Akkor...mi most...
-Elmegyek vásárolni.Aztán csak ésszel!

-Szívesen segítek cipekedni.

-Igazán nem szükséges,csak pár apróságért megyek.

-Értem,de ha mégis kell segítség,szóljon nyugodtan.

-Mindenképp fogok.-becsuktam az ajtót és elindultam a boltba.
-Nem hiszem el,hogy ilyen könnyen belement.

-Csak meg kell felelni az elvárásoknak,és nem lehet gond...de jól hallottam,hogy majdnem kimondtad?-mosolyogtam aranyosan.

-M-mire gondolsz?-nézelődtem össze-vissza zavaromban.

-Tudod te nagyon jól.Valóban csak kedvelnél?

-Igen...vagyis nem,de ez nekem korai.Még nem tudom kimondani azt a szót,azért is álltam meg ott.Sajnálom,de egy kicsit több időre van szükségem...

-Olyan aranyos vagy.-öleltem magamhoz-Én tudok várni.

-Ezt jó tudni,köszönöm.-még közelebb bújtam hozzá.

-Körbevezetsz?-kérdeztem mosolyogva.

-Ha szeretnéd,bár semmi különleges nincs a lakásunkban.

-Azért mégis,jó tudni,hogy mi hol van.

-Hát jó...Ahol most vagyunk,az az előszoba,nappali és étkező egyben.Jobbra van a konyha és a kamra.A velünk szembe lévő ajtón lehet kijutni az aprócska kertbe.Az emeleten vannak a hálók és a fürdők...jobbra anyuéké,balra az enyém.

-Nagyon otthonos.-néztem körbe.

-Nekem is tetszik,és remélem,hogy nem kell még egyszer költöznünk.Jobb a megszokott környezetben lenni...

-Remélem is,hogy nem tervezed,hogy itt hagysz!

-Önszántamból semmiképp sem,de ha a szüleim azt mondják…

-Remélem nem mondják.-mosolyogtam-Mi lenne velem nélküled?

-Hm,nem hiszem,hogy túl sokat változna a helyzet...Megmaradnál a suli legnépszerűbb pasija,akiért minden lány oda meg vissza van.Egy szürke kisegeret észre sem vesznek a hatalmas tigrisek között...

-Ezt meg sem hallottam!Mi az,hogy egér??

-Na jó,akkor kiscica...ami szintén eltörpül a nagymacskák mellett.De ne is beszéljünk ilyen butaságokról.Kérsz valamit esetleg?

-Valami innivaló jól esne.

-Van ásványvíz,narancs- és almalé meg anyukám féle limonádé.

-Anyu féle limonádé.-vigyorogtam gyerekesen.

-Most úgy nézel ki,mint egy nagyra nőtt óvodás...-mosolyogva elé toltam a poharat.

-Mert lehet,hogy a lelkem mélyén én is csak egy nagyra nőtt gyerek vagyok.

-Ki tudja...de nem baj,így fogadunk el.

-El tudom ám rejteni.-nevettem-Elvégre is én vagyok a...hogy is mondtad?A suli legmenőbb pasija.

-És mit tudsz még elrejteni?Biztosan nem csak ez az egy "titkod" van.

-Ezt vegyem célzásnak?–kacsintottam.

-Nem célozgatok semmire,csak kíváncsi vagyok...szeretnélek jobban megismerni,ha már elvileg járunk.

-Hm,nem is tudom,hogy vannak-e titkaim,hiszen a tigrisekkel mindent megoszthatok...csak az zavar,hogy sokan apám pénze miatt próbálnak jópofizni velem,vagy azért mert népszerű vagyok.

-Honnan tudod,hogy én nem azért...?

-Nem úgy ismertelek meg...

-Akkor hogy?-egyre jobban érdekelt a véleménye.

-Eddig egy visszafogott,őszinte és segítőkész,gyönyörű lányt ismertem meg.

-Gyönyörű...még soha senki nem mondta rám ezt...a szüleimen kívül,de az teljesen más.

-Biztos mondták,csak nem hallottad.

-Nemhogy örülnél,hogy te vagy az első...még kötözködsz is.-tettettem sértődést.

-Ki mondta,hogy nem örülök?

-Ez esetben rendben.-mosolyogtam rá-Anyu gyanúsan sokáig van oda...nem mintha annyira zavarna...

-Biztos eltévedt,és teszteli,hogy mire hazaér,nem eszlek-e meg.-kacsintottam.

-Hm,lehet benne valami...és,mik a terveid?Élve falsz fel,vagy előbb megölsz és úgy?

-Hogy szeretnéd?-hajoltam közel hozzá csibészesen vigyorogva.

-Hát...mivel nem szeretek sokat szenvedni,ezért inkább ölj meg és úgy falj fel,te éhes tigris.

-Hogyan is végezzek veled?-morfondíroztam félhangosan,majd egy váratlan puszit nyomtam ajkaira.

-Hm,a természetfilmekben nem így végzett a a tigris az áldozatával...elrontották a filmeket.

-Ha mást csinálna a tigris,az oroszlán mérges lenne rá...

-Ha ezzel az anyámra gondolsz,akkor igazad van.Ha rám,akkor nem feltétlenül...

-Te is oroszlán vagy?-pislogtam ártatlanul.

-Igen,de mi az,hogy én is?Talán te is?

-Anyudra gondoltam.Én vérbeli tigris vagyok.

-Egy oroszlán és egy tigris...érdekes párosítás...

-Érdekes?Inkább izgalmas.

-Annak is mondhatod...Egyébként van egy gyors menekülési útvonal...a szobámból...

-Kidobsz az ablakon?Várj...ez valami célzás volt?

-Csak megjegyeztem,mivel az előbb mondtad,hogy félsz anyum haragjától...az elől pedig a legegyszerűbben ott jutsz ki...még ők sem tudna róla,hogy van az az út.

-Most már azt is tudom,hol szöktethetem meg a feleségemet.-mosolyogtam.

-Fele...ja,persze.Miért is akarnál megszöktetni?

-Ki tudja?–kacsintottam.

-Mit is tervezel te velem?-közelebb léptem hozzá és kezeimet oldalára tettem...

-Majd idejében megtudod.

-Öregasszonyt akarsz belőlem csinálni??

-Isten ments!

-Akkor mondd el!Tudod,a kíváncsiság nem tesz jót a fiatalságnak...-kuncogtam halkan.

-Hm na jó...még nincs konkrét ötletem.-vallottam be.

-Te kis...húzod itt az agyam,aztán tessék.Nem szép dolog ez...

-Bocsi.-néztem rá boci szemekkel.

-Na jó...de nem lesz mindig ilyen könnyű dolgod.

-Dehogynem!

-Miből gondolod?

-Remélem.

-Kicsim,megjöttem!
-Szia!Sikerült mindent megvenni?

-Igen,bár elég nagy volt a sor...Ti jól megvoltatok?

-Igen...Ja,elfelejtettem mondani,5-re átjön Kage.Ugye nem baj?

-Dehogy baj.-mosolyogtam-Jó látni,hogy máris beilleszkedtél.

-Mondhatni...kikísérem Siwont és jövök is vissza...Gyere!-belé karoltam és elindultam az ajtó felé...

-Máris kidobsz?-játszottam a kétségbeesettet.

-Maradhatsz is és átélheted anya vallatását...

-Ennyire vészes lenne a helyzet?

-Tudod mit,maradj csak tapasztalj!

-Nem tudom mire vállalkoztam?

-Tényleg nem.-vigyorogtam.

-Azért egyben maradok?

-Remélem...Anyu,nem baj,ha Siwon is csatlakozik hozzánk vacsira?

-Miért is ne.

-Szuper,legalább aput is megismerheted.

-Nem tudom mire vállalkoztam?-tettem fel ismét a költői kérdést.

-Nem valószínű.-ránéztem anyára,és vele együtt kezdtem nevetni.
-Mi ez a nagy vigadás?És ki ez a fiú?

-Jó estét!-álltam fel,majd udvariasan meghajolva bemutatkoztam-A nevem Choi Siwon.

-Milyen illemtudó...Szervusz,Kim Jae Hwan-nyújtottam felé a kezemet-Na Rae édesapja.Benned kit is tisztelhetünk?

-Én volnék NaRae barátja...-vártam a reakciót.