Miután húgomék itt hagytak
minket,folyamatosan csak arra tudtam gondolni,hogy össze vagyok vele zárva, és
körítésnek még pár patkány is van velünk...
-Hol járhatnak már??
-Nem tudom,de...-ekkor előjött még
egy dög-Jesszus!-akkorát ugrottam,hogy utána a földre estem.
-Gyere,add a kezed.Segítek.-nyújtottam felé a kezem.
-Kösz.-megfogtam a kezét,de
ahelyett,hogy felkeltem volna,őt is a földre rántottam.-Megérdemelted.-nevettem
el magam egy nyelvnyújtás kíséretében.
-Leharapom.-hajoltam oda hozzá.
-Úgyse mered.-incselkedtem vele
tovább.
-Ne incselkedj velem.-hajoltam még
közelebb hozzá.Már csak pár centi választotta el ajkainkat egymástól.
-Miért ne?Elvégre is temérdek időnk
van.Egyhamar úgy sem jönnek vissza Maxék.
-Ezzel most arra célzol,hogy...te
meg én...tudod!!-nyökögtem.
-Dehogyis!Hova gondolsz?Még ha
fizetnének,akkor se feküdnék le veled...
-Már megint kezded.
-Mit is?Csak annyit mondtam,hogy
nincs az az összeg,amiért én veled ágyba bújnék.
-Már megint csak sértegetni tudsz.Nemhogy örülnél,hogy közeledek feléd.
-Mi van akkor,ha én nem akarom,hogy
közeledj?Ebbe belegondoltál már?
-Miért nem akarod???Az meg se
fordult a fejedben,hogy megváltoztam??
-Én miért nem látom rajtad azt az
állítólagos változást?
-Soha nem mutattad hogy érdekelne és
folyamatosan csak ellenséges voltál velem,szóval én se változtattam veled
szemben.
-Hm...Úgy tűnik,mindkettőnknek
változtatnia kell a hozzáállásán...legalább addig,amíg kénytelenek vagyunk
együtt dolgozni.Benne vagy?
-Benne vagyok.-nyújtottam felé a
kezem.
Kicsit félve,de kezet fogtam
vele.-Remélem,mindketten tudjuk magunkat tartani iménti egyességünkhöz.
-Te is hallod??Mintha valaki nyitná
a zárat!!
-Ha volt eszük,akkor páncélban
jöttek vissza,mert amit ezért kapnak,azt nem teszik zsebre...Jó,persze csak nem
fogom megverni a húgomat...
-Nyugi.Végül is rosszat nem tettek.Hatásos volt a tervük.
-Rendben,nyugton maradok...
-Nahát,csak nem sikerült
megbékélnetek?
-Ha tudni szeretnéd,igen.Elástuk a
csatabárdot.
-Na,ezt jó hallani.De ugye nem csak
ideiglenesen?
-Majd meglátjuk.
-Szóval akkor indulhatunk is ugye?Már kezdek fázni.
-Felőlem mehetünk.-belekaroltam
húgomba és úgy mentünk egészen a dormig.
-Itt is vagyunk.Köszönöm a szép
estét,Max.
-Igazán nincs mit.Ha lesz
időnk,megismételhetnénk...Akár négyesben is.
-Na azt leshetitek!
-Hé,nyugi van,oppa.
-Nekem tetszik az ötlet.
-O-oppa?Mióta vagyok az?
-Mostantól.-vigyorogtam rá.
-Úgy látom,még mindig nem teljes a
harmónia,de már sokkal jobb.-súgtam oda Jinienek.
-Sokat haladtak.Ennek örülök.
-Csak maradjon is így.
-Sutyorgás helyett inkább menjünk
végre aludni.Sziasztok,fiúk!
-Nem kell kétszer mondani.Sziasztok.
Felbaktattunk,ledobtuk a cipőinket
és én máris elnyúltam az ágyon...-Kész vagyok.
-Van ott még hely??-dőltem le mellé.
-Nem tudom.Legyen?
-Ha nincs,akkor majd
csinálok.-toltam arrébb.
-Na,és?Haladtál valamire vele?
-Elmentünk a vidámparkba.
-Vidámparkba?Minek?
-Beszélgetni,pihenni meg ilyesmik.
-Hm...És?Volt valami?
-Semmi komoly.Fel akartunk ülni az
óriáskerékre,mikor valaki felismerte Changmint ezért el kellett bújjunk az
irányító fülke mögé.
-Jesszus,ugye nem buktatok le?A
főnökség tuti kinyírna minket...
-Nem dehogy,és még sikerült
feljutnunk is.Kicsit féltem mikor megállt,ezért szorosan magához ölelt.
-Ugye nem szóltad el magad??
-Hova gondolsz???Viszont a szívem
úgy vert mint egy versenylóé.
-Elhiszem.A helyedben én is biztos
majd elájultam volna.De nálam nem volt ilyen veszély...
-Na mesélj csak!!
-Nincs mit mesélnem.Nem történt
semmi,mert nem hagytam.Megint célozgatott rá,hogy szívesen ágyba vinne,meg hogy
már nem olyan,mint régen.De valahogy nem tudott meghatni.
-Ahhoz képest egész jól néztetek ki
egymás mellett.
-Mi köze a kinézetnek az érzésekhez?
-Én arra céloztam,hogy olyan
harmonikusan néztetek ki,hogy azt hittem,tényleg így is éreztek.
-Én biztos nem érzek ÚGY.Őt meg nem
tudom...pontosabban nem tudom eldönteni,hogy mit is akar igazán...
-Miért nem beszélsz vele erről?Hátha jutnátok valamire.
-Mivel nekem nincsenek iránta ilyen
érzéseim,ezért nem nagyon szeretném tudni az övéit.Jobb,ha nem zavarom össze
magam.
-De lehet,hogy így őt is
összezavarod.Azt azért te sem szeretnéd,hogy hiú ábrándokat kergessen??
-Már számtalanszor megmondtam
neki,hogy mi van most köztünk.Ha nem érti,arról már nem tehetek.Bár tény,hogy
nem kellett volna a karaokeban...
-De sikerült megvédeni magad!!
-Igen,de tulajdonképp én indítottam
el az egészet...Lehet,sőt biztos,hogy ezen bátorodott fel.
-Akkor ez jelent valamit,nem???
-Nem!Csak azt akartam,hogy megtudja
milyen érzés,amikor valaki csak játszadozik vele és...nem akar tőle többet...
-Jó-jó!!Ne harapd le a fejem.
-Bocsi,csak szerintem már tényleg
nagyon fáradt vagyok...Menjünk aludni.
-Oké.Akkor megyek is.
-Jó éjt,hugi!-dobtam felé egy
puszit,majd magamra csuktam szobám ajtaját.
-Jó éjt!!-mentem át
a szobámba.Hamar elaludtam.Alig vártam a másnapot,hogy újra találkozhassunk a
fiúkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése