Tigers 11.rész

-Ezt nem kellett volna...!

-Én...sajnálom.
-Mi a baja?

-Nem tudom,de talán nem így kéne a bizalmába férkőzni...
-Ez meg mi volt?Hová lett Rae-chan?

-Kirohant a mosdóba,miután a duó meglehetősen hiányos öltözetben odabújt hozzá.

-Zakkantak!-leraktam eléjük az innivalót,és eltűntem a fürdő irányában,majd bekopogtam az ajtón-Jól vagy?

-Kage?-szinte kivágtam az ajtót a helyéből és zokogva borultam a nyakába...-Megint...megint előjöttek a képek a fejemben!!

-Nyugodj meg.-öleltem át-Nem lesz semmi gond,mi vigyázunk rád.Ha valamelyikük bántani mer,személyesen teszek róla,hogy elveszítsék a nemzőképességüket!

-Akkor is félek!Egész eddig azt hittem,hogy elfelejtettem mindent,hogy végre normálisan élhetek,de nem!

-Inkább nem kérdezem meg,mi történt...Csak szólj,ha bármiben segítség kell,rám mindig számíthatsz!

-Tudom!Mindjárt összeszedem magam és csatlakozok hozzátok,de te menj csak előre,ha akarsz.

-Nem hagylak itt ilyen állapotban.

-Köszi.2 perc és újra használható állapotomban leszek.

-Remélem,mert most elég rosszul nézel ki...

-Kössz,ez nagyon jól esett...A fiúknak mit mondtál,min akadtam ki?

-Semmit.

-Akkor jó.Bár így most el fognak árasztani a kérdéseikkel,az is biztos.-hideg vízzel megmostam az arcom és megtöröltem...-Rendben,mehetünk.-mosolyogtam barátnőmre.

-Bocsi.-pislogott a duó kiskutyaszemekkel,mikor visszaértünk a szobába.

-Semmi gond.Én sajnálom,hogy ilyen jelenetet csináltam.
-Talán szűz vagy még,azért akadtál ki ennyire a fiúkon?

-Fogd vissza magad,Yesung!-néztem rá csúnyán.

-Most mi van??
-Nem...

-Nem...?-nézett rá Yesung és a duó meglepetten.

-Jól hallottátok,nem.Sajnos túl sok szerepem nem volt a dologban,csak...megtörtént...

A fiúk csendben pislogtak tovább...-Nem hanyagolhatnánk a témát?

-De,persze.
-Tényleg bocsi.

-Semmi gond.-mosolyogtam rájuk,majd Siwonra pillantottam,aki végig csendben volt...

Elgondolkodtam azon,vajon hogy tehették ezt vele,kíváncsi voltam,de jobbnak láttam békén hagyni a múltat,különben sem tartozott rám...

-Nos,fiúk és a hölgyek.Mivel folytassuk?

-Szerintem öltözzetek föl.-javasoltam.

-Támogatom.

-Talán nem...

-Hyung,fogd be!

-Jól van,bocsi,amúgy mennyi az idő?

-Fél 10.Miért?

-Basszus,bocs srácok,mennem kell.Vár rám egy gazdátlan kiscica.

-Nahát,csak nem Eun Mi?

-Ki más?

-Nálad sosem lehet tudni...

-Jó szórakozást!

-Hétfőn találkozunk.-álltam fel vigyorogva,majd gyorsan távoztam.

-Végre lesz egy kis nyugtunk.-sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

-Lelépett a család fekete báránya.-mosolyogtam.
-És itt maradtak az ártalmatlan kistigrisek,mi?-néztem rá kétkedve.

-Megvan,hogy mit csináljunk!-kiáltottam fel-Tartsunk beszélgetős estet.Így,hogy nincs itt Yesung,végre nem csak ARRÓL fog szólni az egész.

-Nem rossz ötlet.

-Yesung mióta OLYAN központú?

-Pár éve,amióta megvolt neki az első.

-Minden fiú ennyire megváltozik az első után?
-Ezt mi is kérdezhetnénk tőletek.Sok lánnyal nagyon elszalad a ló azután...

-Ezt tapasztalatból mondod?-pislogtam rá.

-Nem saját,de tapasztalat.
-Ennyit arról,hogy nem AZ lesz a téma...bár tény,hogy most nem olyan durva,mint hyunggal...

-Talán nem tetszik?-böktem oldalba vigyorogva.

-Nincs vele konkrétan bajom,csak kímélni akartam Na Raet...

-Erre pont ő kezdi,ejnye.-vigyorogtam.

-Ki tudja,így talán egy picivel többet is megtudhatunk a történtekről...
-Szerintem nem nagyon kéne bolygatni a múltat,látva a korábbi reakciót.

-Szerintem döntse el,hogy akar-e beszélni róla.

-De ilyen egyértelműen csak nem kérdezhetjük meg,vagy igen?
-Inkább hagyjuk,majd mondja,ha akarja.

-Inkább ne beszéljetek róla úgy,mintha nem lenne itt!

-Bocsi,Cica!Kicsit belefeledkeztünk...
-Ha valamit tudni akartok,akkor kérdezzétek meg.Legfeljebb kitérek a válaszadás elöl.

-Én arra vagyok kíváncsi,hogy keveredtél olyan társaságba?

-Az is úgy kezdődött,mint ez.Új suli,új barátok...Egy nagyon aranyos lány lett a padtársam,akiről azt hittem,a végsőkig megbízhatok benne,de tévedtem.A többi csajhoz hasonlóan nem érdekelte más,csak a pasizás,a bulizás,pedig az esze meg lett volna ahhoz,hogy többre vigye...Egyszer elhívott bulizni,azt mondta,végig mellettem lesz...de nem.Inkább elvegyült a tömegben,otthagyva engem a sok,addigra már részeg idióta között.A zene bömbölt,így akárhogy kiabálhattam,senki nem hallotta...röviden ennyi.

-Bennünk megbízhatsz.-mosolyogtam-Igaz fiúk?

-Most,hogy tudjuk,mire kell figyelnünk,már igen.
-Természetesen.
-Azt hiszem,velem eddig sem volt...komolyabb probléma...leszámítva talán 1-2 feladatot...

-Úgy vettem észre,az alvással gondjaid vannak...-vigyorogtam rá.

-Nem csak nekem...-kacsintottam rá.
-Ha akartok még valamit tudni,akkor azt most kérdezzétek,mert soha többé nem fogok erről mesélni senkinek.

-Szerintem elég,ha ennyit tudunk.

-Pontosan,hyungnak igaza van.
-Ígérem,hogy nem lesz több ilyen,a maihoz hasonló kiborulásom.

-Ne aggódj amiatt.
-Mi kérünk bocsánatot,nem akartunk kiborítani.

-Akkor ezennel a kisebb családi gubanc is rendezve!
-Váltsunk témát!

-Miről szeretnél beszélgetni?

-Gondolkodtatok már azon,hogy mit szeretnétek kezdeni a középiskola után?

-Muszáj pont a suliról?

-Szerintem is hanyagoljuk a témát...-vigyorogtam-majd hétfőn ráérünk foglalkozni vele.

-Oké,akkor vannak különleges álmaitok,vágyaitok?

-Én híres táncos szeretnék lenni.

-Ezen miért nem lepődök meg?Szerintem nagyon jó úton haladsz felé.

-Hát,nem most kezdte...

-Én is híres leszek egyszer.-nevettem.

-Tényleg?Hogyan vagy miben?-néztem rá kérdően.

-Azt még nem tudom.-vontam meg a vállam.

-És te,Donghae?

-Én leszek Hyukie managere.-vigyorogtam.

-Ugye azt tudod,hogy nem túl előnyös a munkahelyi kapcsolat?

-Tessék?

-Most mi van.Azt hittétek,senki nem tud róla?

-Őszintén szólva nekem új volt...egészen az üvegezésig.

-Neked szinte minden új.

-Hagyd már,hiszen alig három napja ismer minket...

-Ahhoz képest téged már elég...hogy is mondjam...bensőségesen.

-Bocs hyung,de Donghaenek igaza van.

-Talán baj?-néztem rájuk ártatlanul.

-Nem kanyarodhatnánk vissza az eredeti kérdéshez?

-Neked mi a terved?

-Hát...Ha anyáék kedve szerint megyek tovább,akkor orvos vagy ügyvéd.Ha a saját fejem,illetve szívemet követem,akkor pedig nyitok egy kávézót,teázót vagy éttermet.

-Dolgozhatok nálad?-mosolyogtam.

-Természetesen.Mi szeretnél lenni?Szakács?Pincér?

-Pincér!

-De csak nadrágot viselhetsz!Nem akarom,hogy mások is lássák azokat a formás lábakat!

-Azt hiszed nincs olyan nadrág,amiben mutogathatom a lábaimat?-kacsintottam-Egyébként tudod,hogy utálom a szoknyákat...

-Csak gondoltam előre leszögezem a feltételeimet.És a feszülős nacikról és shortokról ne is álmodj!

-Bocsi,Kyuhyun,de az egyenruha tőlem függ,a tulajtól.

-A feszülős nacival be lehet csábítani a vendégeket nem?Főleg,ha te vagy az illető.-kuncogtam.

-De a pincér nem rendelhető elvitelre.

-Ha már itt tartunk,Kyu hyung,neked mi az álmod?

-Ki mondta,hogy rendelhető?Egyébként erre én is kíváncsi vagyok...

-Ügyvéd leszek,kerüljön bármibe...majdnem bármibe.

-Oh,akkor mehetnénk egy irodába.

-Azért a kávézót se hanyagold el!

-Nem fogom,csak ha anyáék nem tágítanak az elképzelésiktől...Hmm,már csak egy ember maradt ki...Siwon?

-Azt hiszem,én örökölni fogom a céget...

-Milyen céget?
-Oh,te nem is tudod...nem véletlenül van ám olyan kocsija...

-Az apám a JBY tulajdonosa...

-H-hogy mi??Most ugye csak viccelsz??

-Teljesen komolyan mondtam.

-Min vagy úgy kiakadva?
-Csak most jöttem rá,hogy köztünk nem lehet semmi...