Tigers 13.rész

Kivételesen én ébredtem fel előbb.Halkan kiosontam a konyhába,gondoltam meglepem őket egy finom reggelivel.

Mikor ébredezni kezdtem,az ágyat tapogatva próbáltam megtalálni Kaget,de nem volt sehol.Ezért gyorsan kimásztam,felöltöztem és kicsoszogtam a konyhába...-Jó reggelt,Cicuskám!-karoltam át a derekát hátulról,fejemet pedig nyakába fúrtam.

-Neked is.-mosolyogtam,miközben figyeltem a tojásrántottát-Jól aludtál?

-Soha jobban.Átmentél konyhatündérbe?

-Tudod,ha van időm,szoktam tevékenykedni a konyhában.–nevettem.

-Jó tudni,hogy az asszonykám mellett nem fogok éhen halni.

-Vacsorát is kaptál tegnapelőtt,ha nem emlékeznél.-döntöttem hátra a fejem a vállára.

-A memóriám tökéletes,mindenre emlékszek az utóbbi pár napból.-fejét óvatosan felém fordítottam és megcsókoltam.

Viszonoztam,majd elhúzódtam tőle...-Ha nem hagysz,leégetem a reggeliteket...-vigyorogtam rá.

-Rendben.Akkor majd a pult túloldaláról figyellek.A többiekkel találkoztál már?

-Szerintem még alszanak...legalábbis ágyban vannak...

-Siwont láttam...Nem volt nehéz dolgom,mivel át kellett jönnöm a nappalin...A duó vajon mennyit aludt?

-Nem is tudom...szerinted már annyira előrehaladtak volna?

-Nem lepődnék meg rajta.Tegnap nagyon tagadták,de kezdetekkor szinte mindenki így szokta.

-Mondjuk én már nem lepődök meg semmin....Kész is a reggeli,fel kéne kelteni a többieket.

-Te keltsd fel a bátyókádat,én meg megyek a duóhoz.

-Yes sir!-mosolyogva indultam a nappali felé,majd szélesen elvigyorodtam,mikor láttam,hogy Na Rae Hyung karjai közt alszik.-Siwon...Na Rae...-bökdöstem meg őket óvatosan-ideje felkelni,kész a reggeli.

-Mmm...máris reggel van?-nyöszörögtem.

-Úgy látszik...-ásítottam.

-Jó reggelt!-felültem és nyújtózkodtam egyet-Van már fent más is?-fordultam Kage felé.

-Szerintem már csak a duó alszik,ha Kyu hagyja őket.

-Akkor ők sem fognak sokáig.

-Én...tényleg...vele...-néztem kérdően Kagera.

Vidáman bólogattam.-Nagyon aranyosak voltatok.

-Ha anyum ezt tudná...már halott lennék...Mi a reggeli?

-Mégis honnan tudná meg?
-Tojásrántotta.

-Nem tudom,de jobb is,ha nem...Imádom a rántottát.

-Szedjétek rendbe magatokat,az asztalon vár titeket.

-Oké,mindjárt megyünk...-még mindig nem akartam elhinni,hogy egy fiúval aludtam...

-Hahó,álomszuszékok,itt az ideje felkelni.-ugrottam a fiúk közé az ágyra.

-Yaa,mi a rákot csinálsz???

-Felkeltem a két lustaságot.-vigyorogtam rájuk.

-Nem is vagyunk lusták!!

-Már mindenki fent van rajtatok kívül.

-Nem tehetünk róla,hogy nem tudtok aludni.-pislogtam csúnyán.

-Lehet,hogy nem is aludtak egész idő alatt.

-És ti?-vonogattam meg a szemöldököm.

-Leszámítva,hogy Hyuk vagy 3x belém rúgott álmában...végig aludtam.

-Hehe,azt hiszem,álmomban is táncoltam.Bocsi.

-Nem hiszem el,hogy ennyire ártatlanok vagytok.

-Már megint ezzel jössz?

-Most mondd,hogy alaptalanul...

-Az csak egyszeri alaklom volt!

-Én nem úgy emlékszem...

-Hyung,kérlek!Miért csak minket piszkálsz ezzel?Ott vannak Siwonék is,ők sem mondhatók éppen szentnek...

-Titeket viccesebb.-húztam az agyát-Meg amúgy is,nyilvánvaló,hogy ők nem csináltak semmit.

-Miből gondolod??
-Na Rae biztosan nem hagyta volna,főleg azok után...

-Magunk között szólva,hyung sem egy tipikus vadállat...legalábbis több esze van annál,semmint hogy elrontsa az esélyeit...

-Ez igaz,de akkor is...Mikor hagysz már föl végre a csesztetésünkkel??

-Amint beismeritek,hogy igazam van...

-Bocsi,fiúk,már csak rátok várunk.Nem jöttök?-nyitottam be hozzájuk óvatosan-Kage készített reggelit.
-Átöltözünk és megyünk.

-Jó időzítés.

-Talán megzavartam valami fontosat?

-Épp ellenkezőleg,megmentettél hyungtól.

-Én,mint megmentő?Jó tudni...
-Nem úsztátok meg ennyivel,erre még visszatérünk.

-Ilyen nincs.

-Civakodás helyett inkább gyertek enni!

-Igenis,főnökasszony!

-Sokkal jobb...Kyuhyun,te?

-Ki nem hagynám!

Az egész csapat leült az asztal köré és csendben majszolni kezdte a reggelit...
-Ez isteni lett,Cicuskám!-nyomtam egy puszit Kage arcára.

-Ennek örülök.-mosolyogtam rá.

-Lecserélhetjük az anyukánkat?
-Azzal apa-csere is járna és szerintem azt nem szeretnéd...

-Van egy olyan érzésem,hogy Anyu jobban főz,mint én.-kacsintottam barátnőmre.

-Erről nem tudok nyilatkozni,mivel nem lehetek külső szemlélő.
-Én biztosan maradok a mostani anyummal,mert az előbb is ő védett meg.

-Ha beismernétek,békén hagynálak titeket...

-De nincs mit bevallanunk!!
-Kyu,hagyd már őket,időre van szükségük!

-Időről jut eszembe,annyira jó volt ez a hétvége!

-Nekem az időről az jut eszembe,hogy már vasárnap van és még egy szót sem tanultam.
-Én Kage kijelentését jobban díjazom.
-Szintén.

-A tanulás ráér délután,csak biosz lecke van.

-Igen,de az is van vagy 60 oldal,ami egyszeri olvasással nem megjegyezhető.Sőt,anyámnak is azt mondtam,hogy délelőtt megyek haza.

-60?Nem csak 20?

-Azt hiszem,te csak a növényeket írtad fel...De az állatok is szaporodnak valahogy,nem?Plusz még ott van az egyedfejlődés is.

-Az állatokat én még múlthéten megtanultam...–vigyorogtam.

-Akkor neked tényleg csak 20,de én nem szoktam össze-vissza ugrálni az anyagok közt.Ezért nekem mára maradt mind a 60.

-Engem az állatok valahogy jobban érdekeltek,mint a gazok.

-Nem is értem,miért...

-Azt ne mondd,hogy téged a növények izgatnak...

-Nos,ha az afrodiziákumokra gondolsz,akkor igen is izgathatnak...egyébként baromira nem érdekelnek a zöldek.
-Azta,te ismered ezt a szót is?-ámultam el.

-Miért olyan meglepő ez?

-Csak nem gondoltam volna,hogy ilyen szavak is vannak a szókincsedben.De nem csak növény tartozhat ám ebbe a csoportba.

-Mire gondolsz?

-Most komolyan reggeli közben részletezzem?

-Nem ragaszkodom hozzá.

-Majd máskor talán megsúgom.Csak aztán nehogy visszaélj tudásod hatalmával...
-Egyre kíváncsibb vagyok.

-Neked mi szükséged azokra?-vontam fel a szemöldököm,és ránéztem.

-Ki tudja,egyszer még jól jöhet,ha tudom,hogy mi mire való.

-Nem tartom valószínűnek,hogy valaha is használnál ilyen dolgokat.

-Nem tudhatom.-vontam vállat.
-Kértek még enni?- álltam fel,és az üres tányéromat a mosogatóba "dobtam".

-Én tele vagyok.

-Szintén.

-Én csak a desszertemet kérném.-hajoltam közelebb Kagehoz.

-A reggelihez nem jár desszert!-öltöttem ki a nyelvem vigyorogva.

-Gonosz vagy...

-Hyung,tőlem kaphatsz.-megragadtam a mosogató széléről a vizes szivacsot és a képébe nyomtam.

-Mutass egy kis tiszteletet az idősebb felé!-mordultam fel mérgesen.

-Egy vizes szivacsba még senki sem halt bele...tudomásom szerint.Ti hallottatok már ilyen esetről?

-Én biztosan nem.

-Talán szeretnéd te is az arcodba?-nyújtottam a lány felé,majd meggondoltam magam,felálltam és Donghae képébe dörgöltem a szivacsot.

-Hogy nekem milyen dinka gyerekeim vannak...Mit gondolsz,kedves nagynéni?-böktem oldalba barátnőmet.

-Az apjukra ütöttek.-nevettem fel.

-Valóban?Fel sem tűnt...

-Pedig igaz,nagyban hasonlítanak rá.

-Most arra gondoltok,hogy mind olyan szépszál legények,mint én?

-Nem éppen...-öltöttem ki rá a nyelvem.

-Akkor?-tettettem felháborodást.

-Csak arra,hogy mind ugyanolyan lököttek vagytok...Ami persze nem baj,ha nem viszitek túlzásba a hülyülést.

-Mi tudjuk,hogy kell mértéket tartani!

-Akkor jó.-simogattam meg fiam arcát.

-Én is kaphatok,Anyu?

-Anyátok elkényeztet titeket...bezzeg engem...

-Naa~,ne legyél morci...-nyomtam egy puszit az arcára-Ne a nyafogást tanulják el tőled a fiúk.-súgtam a fülébe.

-Így már sokkal jobb.-vigyorogtam.
-Nyafogni tudnak maguktól is tudnak.

-Látod,nem érdemes morogni.

-Anyu,apu miért csak annyit kap,mint mi?Talán nem szereted?

-Erre én is kíváncsi vagyok...

-Én...Nem a gyerekeim előtt fogom...Nem a fiúkra tartozik!

-Csak nem zavarban vagy,anyu?

-Négyszemközt bensőségesebb.-kacsintottam barátnőmre.

-P-pontosan...

-Kivigyük az unokaöcséimet a játszótérre?

-Nagyon szívesen megyünk a játszótérre!

-Én legszívesebben haza mennék,mert tanulnom kell...bár a kettő nem függ össze.

-Hangulatgyilkos...

-Hazavigyelek?

-Hát...Nem tudom,anyum mennyire díjazná,ha egy fiúval állítanék haza...De ha hamarabb kiszállok,akkor nem lehet baj.

-Csak nem harapja le a fejed,ha a barátnőd bátyja hazavisz.

-Elvégre is nem tudja,hogy valójában nem rokonok.

-Rendben,legyen.

-Ez esetben mi is lelépünk,lehet,hogy nekünk sem ártana tanulni.

-Az én szorgalmas kisfiaim.

-Kage,ugye te nem terveztél hasonló tevékenységet?

-Át akartam nézni az anyagot,de nem életbevágóan fontos.-vigyorogtam.

-Ennek a kijelentésnek miért van gyakorlati biológia szaga?