Tigers 12.rész

-Ugyan miért ne lehetne?-néztem rá megütközve.

-Mert az érdekkapcsolat lenne...Ugyanis rólam köztudott...na jó,itt még nem...Imádom a JBY cuccokat,kb. csak ott vásárolok.

-Tényleg?Üdv a klubban,én is törzsvásárló vagyok.-vigyorogtam.

-Végre egy dolog,amiben megegyezünk.
-Jajj,a lányok és a shoppingolás!!

-Ezt úgy mondod,mintha te nem tudnál órákig vásárolni...

-De a lányoknál ez minimum 2x annyi ideig tart...
-És?Szeretünk rendesen kinézni,talán baj?

-Épp ellenkezőleg.

-Hm,ez most ugye nem a profitra éhes éned véleménye volt?

-Engem nem érdekel a profit.-vigyorogtam.

-Akkor mi?Miért vennéd át a céget,ha nem a nyereség a célod?Talán a csinos modellek miatt?

-Apám akarata...a modelleket pedig rövid úton le fogom cserélni.

-Milyen ismerős helyzet...a szülők akarata...De hol marad az,amit mi szeretnénk?Az nem fontos?
-Próbálkoztál már lázadni?
-Te komolyan kinézed belőle,hogy képes lenne lázongani?

-Ha nem lázadna,nem lenne itt...

-Pontosan.Sose hazudtam a szüleimnek semmiben,most mégis itt vagyok és elvileg törizek.
-Wow,micsoda rosszaság!

-Legalább lesz valaki,akitől eltanulhatjuk a jót.

-Én pedig a rosszat leshetem majd el tőletek.
-Azért annyira nem vagyunk azok.

-Annyira...-nevettem-de azért mégis csak...

-Hát...De mondj csak egyetlen olyan embert,aki szent...aki soha nem csinált semmi rosszat.

-Egy csecsemő talán.

-Azok tudnak harapni és az nem tartozik a jó dolgok közé...
-Mond csak,voltál már valaha kisbaba közelében 3 percnél tovább?

-Van egy unokaöcsém...

-Mennyi idős?

-Három éves lesz nemsokára.

-És akkor is voltál vele,amikor egészen pici volt még?

-Sokat vigyáztam rá.Amikor nem hisztizik,imádni való.

-Akkor tudhatnád,hogy miért harap.Nem azért,mert bántani akar...

-Attól még fáj…

-Pasik...Nem tudjátok ti,hogy mi az,ami fáj.De nem akarok itt az évszázados teóriákkal jönni,szóval inkább ugorjunk...

-Hopp-hopp arrébb ugrál a kicsi nyuszi.

-Nem szeretne az a nyuszi-böktem Kage felé-ideugrani?-mutattam az ölemre.

-Lehet róla szó.-mosolyogva befészkeltem magam a felkínált helyre.

-Jajj,hyung,ne előttünk!
-Menjetek inkább szobára,ha minden áron ilyet akartok...

-Az tán csak nem baj,hogy itt ülök.-néztem rájuk megütközve.

-Ismerve Kyuhyunt,ez nem sokáig fog így maradni...fokozatosan rángat majd bele téged is...
-Nem mintha sokat kéne győzködnie...
-Csak nem irigyek vagytok?

-Hiszen ti ott vagytok egymásnak.-öltöttem rájuk nyelvemet.

-Igen...vagyis nem...
-Mintha nem lennél biztos a dolgodban.

-Ugyan fiúk,előttünk igazán nem kell titkolnotok...

-Nincs is mit titkolnunk,hyung.

-Biztos azért smaciztatok olyan lelkesen...

-Az csak egy feladat volt,amit teljesítenünk kellett!
-Nem kényszerített senki...

-És tánc közben is nagyon együtt voltatok...

-Táncnál velem is könnyen meglett az összhang...
-Látjátok,ez nem bizonyít semmit.Ilyen alapon azt is mondhatnátok,hogy Na Raetől akarok valamit.

-De őt nem kaptad le annál a résznél!-kötöttem az ebet a karóhoz.

-Ő fordult el...
-Remek,ezért is én vagyok a hibás?

-Nem úgy értettem.
-Akkor sem hiszem,hogy nincs köztetek semmi.

-Le ne harapd már a fejem!
-De tényleg nincs!!

-Nyugodjatok le gyerekek!

-Akkor értsétek meg végre,hogy nem vagyunk együtt!!
-Na jah...
-Oké fiúk,most már tényleg elég!
-Rendben,befogom.

-Már lassan úgy veszekszünk,mint egy nagy család.

-Az is vagyunk,nem?Te vagy Siwon húga,azaz a nagynéni.Az a két tökkelütött ott a gyerekek szerepét töltik be Yesunggal együtt.Ők pedig a büszke szülők.-mutattam felváltva rájuk.

-És te?

-Én vagyok a nagynéni pasija,aki majd megvesz érte.-nyomtam egy puszit az arcára.

Én csak mosolyogva megöleltem,majd fejemet a vállára hajtottam,és akaratlanul elaludtam.

-Azt hiszem,elviszem Csipkerózsikát az ágyába.De mielőtt mondanátok,nem fog semmi OLYAN történni.

-Mintha délután is ezt mondtad volna...

-Most tényleg,mert én is álmos vagyok már.

-Ez esetben szép álmokat.
-Nektek is,és bocsi Na Rae,hogy kitúrtalak az ágyból.-vigyorogtam,majd eltűntem Kagevel.
-Mi alszunk Kage régi szobájában.
-Akkor nekünk marad a kanapé.-mosolyogtam Na Raere.

-Ömm...ez most komoly?

-Talán baj?Végül is te vagy az anya,én meg az apa.-kacsintottam.

-Igen,tudom...a gyerekeket sem a gólya hozza,de ez a helyzet akkor sem túl szimpatikus.Otthon is mindig egyedül alszok,mert...Az okát azt hiszem,már ismered.

-Ne aggódj,nincsenek hátsó szándékaim...és ha kihúzzuk a kanapét,igen sok hely van rajta.

-Remélem is...Különben ez lesz az első és utolsó alkalom is egyben.

-Mondtam,hogy bennem megbízhatsz.-pislogtam rá ártatlanul.

-Tudom...vagyis sejtem.De akkor is félek és ezen nem tudsz változtatni olyan egyszerűen,mint ahogy azt esetleg szeretnéd.

-Mi megyünk is,nem zavarunk tovább.Jó éjt!

-Oh,ti még itt vagytok?Olyan nagy csend volt,azt hittem,már rég a másik szobában húzzátok a lóbőrt.

-Néha be tudjuk fogni a szánkat.

-Gyere Donghae,hagyjuk őket.-fogtam meg a csuklóját,és kihúztam a szobából.

-Vettem észre...Jó éjt nektek is!

Felálltam,kinyitottam a kanapét,és elővettem egy takarót.-Nos hölgyem,melyik oldallal szimpatizál?-kérdeztem vigyorogva.

-Ezzel itt.-mutattam a jobb felére.

-Rendben....Viszont a bökkenő,hogy csak egy takaró van...

-Hogy ezen miért nem tudok meglepődni...?

-Hidd el,nem én intéztem így.–mosolyogtam.

-Tudom,te is csak áldozat vagy.

-Mi áldozatok tartsunk össze.-lefeküdtem,és hívogatóan megpaskoltam magam mellet a matracot.

"Istenem,csak most segíts!"-imádkoztam magamban,miközben felmásztam az ágyra,és a lehető legtávolabbi szélére húzódtam...

-Nem eszlek meg.-nevettem halkan,és ráterítettem a takarót,adtam egy puszit a homlokára és visszahúzódtam a másik szélre.

-De...Te nem fogsz így fázni?

-Most beinvitálsz a takaró alá?

-É-én...csak nem akarom,hogy esetleg miattam legyél beteg...

Mellékúsztam,bebújtam a takaró alá,és hátulról átöleltem-Így biztos nem fogok fázni.–mosolyogtam.

Kezdetben úgy remegtem,mint a nyárfalevél és nem a hidegtől...De ahogy megszoktam a közelségét,egyből elkezdtem megnyugodni...

-Látod,nem is olyan rossz.-suttogtam,majd lassanként elnyomott az álom...

-Mhm...-már csak egy helyeslő hümmögésre futotta,mielőtt elaludtam volna...